Üdítően őszinte, fontos témát kiveséző könyv Benkovics Júlia Magunkról – Tabuk nélkül a női testről című kötete. Fontos írás egy olyan korszakban, ahol az önelfogadás, a testkép hatalmas szerepet kap a nők (és férfiak) mindennapjaiban. A kötetről annak szerzőjével beszélgettünk.
A könyv már a címében is hordozza, hogy olyan témáról van benne szó, amiről ma is nehezen beszélnek nyíltan, tabutéma, rosszabb esetben szégyellnivaló. Valóban ilyen rossz a helyzet a 21. században?
Szerencsére egyre jobb. Ma már teljesen fesztelenül lehet menstruációról vagy terhességről csevegni, korábban ez illetlenségnek számított. A nők kezdik megismerni és felfedezni a testüket, bátrabban kérdeznek róla vagy állnak ki mellette.
A gyerekek felvilágosításában olvasmányos, humoros formában annak idején élen jártak a skandináv szerzők. Mintha abban a korosztályban hamarabb jött volna az áttörés. Azt írja a bevezetőben, hogy a nők rendkívül keveset tudnak a saját testfelépítésükről, anatómiájukról. Úgy tűnik tehát, hogy a felnőttek esetében hiánypótló egy ilyen könyv…
A mai társadalomban az emberi test háztartási gépként jelenik meg. Addig, amíg jól működik, senki nem is veszi észre. A saját biológiánk ismerete olyan opcionális érdeklődési kör, mint a horgászat vagy az ornitológia. Nincs egy olyan hely vagy idő, ami a test megismerését szolgálja. Aki szeretne, tájékozódik, aki nem, az nem.
A könyv valóban mindennel foglalkozik, ami szóba jöhet a női testtel kapcsolatban, annak funkciói, problémái, lehetséges betegségei és örömei kapcsán, praktikus tanácsokkal a szőrtelenítéstől a mellvizsgálatig. Milyen „mintán” szűrte meg a témákat?
A kisfiam születése után a szoptatás első pár hete iszonyúan nehéz volt. Míg a terhesség és a szülés kapcsán mindent tudtam és mindent értettem, a szoptatás teljesen tájékozatlanul és felkészületlenül ért. Sok év után ismét belekóstolhattam az egészségügyi rendszer felhasználói oldalába. Elbizonytalanító volt és egyedül éreztem magam.
Az élmény kapcsán kezdtem az Instagramon rövid tájékoztatókat szerkeszteni, amikről úgy éreztem, egy-egy ilyen nőgyógyászati helyzetben segíthetnek, hogy a nőtársaim picit jobban érezzék magukat, mint akkor én. Ezek a posztok szerkesztetlen sorban követik egymást, azt írom, ami éppen magam vagy egy páciensem kapcsán foglalkoztat. A könyv egy kivonat, kicsit olyan, mint ahogy egy nagymama rakná össze a kedvenc receptjeit az unokáinak szánt gyűjteménybe: „azt szeretném, ha tudnátok rántást, zöldbab levest, töltött káposztát főzni.” Én azt szeretném, hogy tudjátok, melyik a nagyajkatok, hogy mire jó a vesétek, és hogy mi fán terem a hüvelyfertőzés.
Van a témát érintő emlékezetes személyes története a saját gyerek- vagy kamaszkorából? Mondjuk egy kényelmetlen beszélgetés a szexről a szüleivel, fogamzásgátló tabletta felírása vagy az első nőgyógyászati vizsgálat?
A kezdeti feladatokban anyukám sokat segített: elvitt nőgyógyászhoz, asszisztált a fogamzásgátlásban, és a saját élményeit el is mesélte. Ez rengeteget segít a lányoknak, és szerencsére ma már egyre gyakoribb jelenég. Emlékszem, hogy amikor megjött az első mensesem, nagyon elégedett voltam magammal, hogy ezen is túl vagyok. Egy hónap múlva jöttem rá, hogy azért az alapokat kicsit félreértettem. Én azt hittem, hogy évente egy alkalommal elég menstruálni.
Közel 80 fejezet, 80 felmerülő kérdés, probléma, amit vizsgál, az egyes részek végén szakkör résszel. Mit jelent ez, és mért így épül fel a könyv?
Ha valaki egy puncival a lába között éli a világát, ezekkel a kérdésekkel találkozik. Egy nap, egy hónap, egy élet eseményei. Olyan szempontokat gyűjtöttem össze, amiknek praktikus mondanivalójuk is van: minden fejezetből lehet tanulni egy trükköt, amit a hétköznapi életben használni lehet. Ilyen például egy medenceizom-gyakorlat, ami egy picit segít elfeledtetni a sürgető pisilési ingert: hétköznapi, de hasznos képesség. A szakkör rész a személyes kedvencem: tizennyolc éve foglalkozom az emberi testtel, és a tanáraimtól tudom, hogy soha nem fogok betelni vele. Minél többet tudok, annál jobban tetszik. A szakkörök azok a picit komolyabb élettani infók, amik segítenek meglátni az összefüggéseket. Az Instagramon rendszeresen tartunk ilyen élettani szakköröket, ahol egy-egy jelenséget gifekkel illusztrálva átveszünk.
A gyerekeit hogyan világosítja (majd) fel?
Van egy fiam és egy lányom is, és nagyon érdekli őket a testük, de még kicsik: három-, és egyévesek. A nem túl bonyolult koncepcióm az, hogy arra válaszolok, amit kérdeznek. Mivel ez a hobbim és az életem is, nem esik nehezemre őszintén lelkes válaszokat adni. Eddig úgy látom, hogy a lelkesedésem ragadós. Ez az attitűd akkor is hasznos, amikor engem és a hétköznapjaimat figyelve az én testemről kérdeznek: „Mama, az mi rajtad? Miért ilyen alakú a cicid? Hol a fütyid?”
Nem készül egy tabuk nélkül a férfi testről könyv megírására? A férfiaknál is rengeteg tévhit, szégyen, kisebbségi érzés kapcsolódik a testük felépítéséhez, működéséhez…
Nagyon örülök annak, hogy ezt mondod. Sokat beszélünk a nők felvilágosodásáról, de úgy látom, hogy bőven lehagytuk már a férfiakat a testtudat és az önismeret terén. A társadalom és a tudomány sokat tud a férfiak testéről, ők viszont annál kevesebbet. Nőgyógyászként nem nekem jut a szerep, hogy ezen változtassak, de remélem érkezik valaki hamarosan erre a posztra is.
Érdemes beszélni az illusztrációkról is, mert kedvesen, humorral vezetnek végig a fejezeteken. Hogyan kerültek Czikkely Panni rajzai a könyvbe?
Pannit a kiadó ajánlotta, csak a közös munka során ismertem meg, de élvezet volt vele dolgozni. Hasonlóan képzeltük el a könyvet, és jól szórakoztunk az illusztrációk humorán.
Mennyi ideig tartott az írás?
A könyv témái a fejemben voltak, hiszen ezeket használom a mindennapi életem során. A nagyobb munka a fazonírozás volt. Rövid idő alatt megírtam a könyv háromszorosát, majd ebből a nyersanyagból kellett kifaragni egy olvasható, feszes kis könyvet.
Mit gondol, az oktatásba nem lenne érdemes beemelni egy ilyen hangvételű könyvet? Talán többekhez eljutnának az ismeretek ebben a stílusban.
De jó lenne! A közvetlen hangvétel mindenképp segít. Semmi értelme szégyenkezni, hiszen mind hasonló testben élünk. A szexualitás és a biológia megismerése viszont nem csak gimis feladat. Ahogy háromévesen már vannak kérdéseid, ötvenhárom évesen is lesznek.
Ha ki kéne emelni egy vagy két területet, ahol a legnagyobb gond van a nők testükhöz való viszonyában, mi lenne az?
A női ciklus megértése igényel némi időt és energiát, nem véletlen, hogy a legtöbben a minimális ismeretekkel rendelkeznek. A ciklus megértéséről a legtöbben annyit tudnak, hogy segít elkerülni vagy épp elérni a terhességet. Hasonlóan fontos viszont az is, hogy a legtöbb nő a ciklusa különböző napjain nem egyformán működik. A hormonális miliő hatással lehet a mentális teljesítményünkre, az étvágyunkra és a hangulatunkra is. Ismerve a nüanszokat megértőbbek lehetünk magunkkal, és okosabban használhatjuk ki a biológiánkban rejlő lehetőségeket. Sokszor csodálkozom azon, hogy a nők még mindig nagyon szégyellik a nemi szervük megjelenését, természetes szagát, nedvességét vagy szőrzetét. Ez a zavar is eltűnik, ha ismerjük és nevén nevezzük az alkatrészeket.
Zárszóként mi lenne a tanácsa a fiatal lányoknak, nőknek, milyen „ars poeticával”, sommás gondolattal segítene abban, hogy elfogadjuk magunkat és merjük felfedezni a testünket?
Olyan könnyen értékeljük egy virág vagy az óceán szépségét, és olyan nehezen a sajátunkat. Az emberi test nem több és nem kevesebb a természet többi szereplőjénél. Lenyűgöző, okos, strapabíró, találékony, gyönyörű. Nézd úgy a testedet, mint egy katicabogarat vagy egy vulkánt, és adj neki időt, hogy megmutassa magát.
Kiemelt kép: Fazekas Nikoletta