A házassághoz nincs használati útmutató, de akik sokat beszélgetnek, és szívesen megosztják egymással gondolataikat és érzéseiket, sokat tesznek azért, hogy párkapcsolatuk évtizedek múlva is jól működjön – véli Gary Chapman világhírű párkapcsolati tanácsadó, aki egy egész kötetet szentelt a jó kommunikáció titkának. Kötelező olvasmány és házi feladat esküvő előtt állóknak és tapasztalt házastársaknak egyaránt.
„Senki sem azt várja a házasságtól, hogy a társával majd kölcsönösen megkeserítik egymás életét. Amikor mi Karolynnal összeházasodtunk, határozottan hittem, hogy remekül működünk majd együtt, és értékes életcélok megvalósítására bátorítjuk és motiváljuk egymást. (…) Összeházasodtunk, aztán eltelt fél év, és egyikünk sem érezte igazán boldognak magát, ráadásul együttműködni sem tudtunk” – emlékszik vissza a világ alighanem legismertebb párkapcsolati tanácsadója saját házasságának több mint harminc évvel ezelőtti, nehézkes indulására. Gary Chapman nem sokkal később rájött: nem ők az egyetlen fiatal pár, akinek az álmát összezúzta „a házasság valósága”.
„Az volt a baj, hogy nem kaptunk használati utasítást, amelyből kiderült volna, hogyan tanulhatja meg két nagyon különböző ember kiegészíteni egymást, és hogyan építhet kölcsönösen támogató házasságot”
– írja a Végre egy nyelvet beszélünk – Őszinte kommunikáció és intimitás a házasságban című könyvében.
A nemrég bővített, átdolgozott változatban megjelent kötetben ennek a hiánynak a betöltésére – egészen pontosan a jó házasság használati utasításának megalkotására – vállalkozik az amerikai szakember. Chapmant legtöbben az öt szeretetnyelvről ismerik, ám emellett több tucat sikerkönyve jelent meg az elmúlt évtizedekben: írt már a szerelem és a házasság pszichológiájáról, a családi harmóniáról, a gyerekek és a tinédzserek szeretetnyelveiről, a haragról, a házassági krízisek megoldásáról, Isten szeretetnyelveiről, a szülővé válásról, sőt a szülőfüggő fiatalokról is.
Hiteles forrásból dolgozik, hiszen lelkipásztorként és párkapcsolati szakértőként több ezer házaspárt ismert meg, történeteiket pedig használja is, konkrét példákat mutatva egy-egy buktatóra, konfliktusra, megoldásra, de azt sem hallgatja el, ha egy házasságot nem sikerült megmenteni. Chapman szerint egyértelmű:
A jó házasság motorja a megfelelő kommunikáció, ehhez képest saját kutatása arra mutatott rá, hogy a házasságban élők fele lényegében alig-alig beszélget a társával. Nem véletlen, hogy az elvált emberek 86 százaléka a hiányos kommunikációt nevezte meg a szakítás legfőbb okaként.
Mi állhat a probléma hátterében? A szerző szerint azonosítanunk kell saját kommunikációs mintáinkat és azt, mit hoztunk otthonról, elvégre szüleinké az első párkapcsolat, amit közelről látunk. A mindig békére törekvő galamb, a másikat hibáztató héja, az érzelmek helyett logikus válaszokat kereső bagoly, a másik szavait és érzelmeit figyelmen kívül hagyó strucc – Chapman ezt a négy típust azonosítja, arra buzdítva olvasóit, hogy ha magukra ismernek, lássanak neki az egészségtelen beidegződések lebontásának.
A könyv gyakorlati tanácsokat is ad ahhoz, hogyan fejezhetjük ki a gondolatainkat és az érzéseinket úgy, hogy azok párkapcsolatunkat ne rombolják, hanem építsék.
Hogyan érhetjük el, hogy a különbségeinket ne tehernek, hanem erőforrásnak tekintsük, miért nem csak a szexualitásról szól az intimitás, és hogyan teremthetünk pozitív érzelmi légkört? A fejezetek végén kérdések és feladatok is vannak, amelyeket egyedül, de akár párban is átbeszélhetünk. Jöjjön az első házi feladat: Chapman mindenekelőtt arra bátorítja olvasóit, hogy naponta legalább tíz percet beszélgessenek a másikkal, de ne csak a gyerek focimeccse, takarítás vagy bevásárlás közben. Menni fog?
Kapcsolódó cikkek: