A Libri Könyvpercek hétről hétre izgalmas könyveket mutat be a TV2 Mokka nézőinek, ahol Szabó Zsófi és Istenes László Kocsis Krisztinával, a Libri szakértőjével beszélget az aktuális könyves újdonságokról. A népszerű műsorvezető párossal arról beszélgettünk, mit jelent számukra az olvasás, és mely könyvek formálták leginkább az életüket.
Nagyon népszerű műsorvezetők vagytok, szeretnek titeket az emberek. Mi a sikeretek titka, miért szeretnek titeket ennyire?
I.L.: Ennek a szakmának az alfája és omegája a természetesség.
Egy ilyen műsorban a legfontosabb, hogy mindig legyél őszinte, mert az ellenkezője úgyis kiderül, és azzal elveszíted a hiteledet.
Például, ha jön egy vendég, aki marhapörköltet hoz, és te nem szereted a marhapörköltet, akkor azt ki kell mondani adásban, akkor is, hogyha ezzel ott kellemetlen perceket szerzel. A másik legfontosabb tényező pedig a közvetlenség.
Sz.Zs: Lacival nagyon emberiek vagyunk és hamar egymásra hangolódunk. Ez egy páros műsorvezetés, itt fontos, hogy tudjuk egymást húzni. Két maximalista emberről van szó, és nagyon adunk arra, hogy minden nap egy olyan reggeli műsort csináljunk, amit jó nézni.
Amikor jön egy-egy olyan téma, ami a szívünk csücske, mint például az olvasás népszerűsítése, akkor nagyon élünk. Ilyenkor tényleg megmutathatjuk, kik vagyunk valójában, kendőzetlenül, őszintén.
I. L.: Egy ilyen műsornál a két ember közti kémia borzasztóan fontos. Hiába rakunk össze két remek szakembert, ha nincs köztük meg az a fajta kapcsolódás és humor, amit szeretnek nézni az emberek, nem fog működni a beszélgetés.
A Libri könyvajánló műsorára áttérve: miért szeretitek ezt a témát, mi a kedvenc részetek benne?
I. L.: A könyvek és az olvasás népszerűsítése mindkettőnk számára nagyon kedves téma. Annak ellenére, hogy most kevesebb időm jut rá, vannak az életemnek olyan periódusai, mikor nagyon sokat olvasok, és könyvekről beszélni mindig nagyon szeretek.
Sz. Zs.: Én szeretek azokba a történetekbe belecsöppenni, melyekbe belehelyezel minket. „Olvasós lány” vagyok, bár ebben a rohanó világban nehezen húzom bele magam a könyvek világába.
Érzem a generációs problémát magamon is, ez a gyerekemet is érinti, miatta még fontosabbnak tartom, hogy beszéljünk arról, hogy minél többet olvassunk.
Magamat is motiválom és azokat is, akik néznek minket. Értékesnek tartom, hogy ebben a pörgésben teret kap egy ötperces beszélgetés ebben a témában minden héten. Igazi értékként élem meg, és amióta van a Libri könyvajánló blokkja, azóta sokkal többet olvasok.
Ha jut rá időtök, mit olvastok szívesen?
I.L.: Nagyon szeretem az önéletrajzi könyveket, szeretek olyan emberek életébe belefolyni, akiket tisztelek és szeretek, vagy komoly eredményt értek el. Megtudni, hogy minek köszönhetik a sikerüket, milyen életet élnek.
Sz. Zs.: Az önfejlesztésnek most olyan szakaszában vagyok, hogy rájöttem, milyen hatalmas a világ, ami körülvesz és milyen keveset tapasztaltam még.
Minél többet megtudok magamról, annál kevésbé tudom, ki vagyok valójában. A motivációs könyvek, hitről, vallásról szóló könyvek segítenek ebben az útkeresésben.
Egyébként olvasás terén nyilván előnnyel indulok, édesapám (Szabó Gyula színművész – a szerk.) révén. Minden nap szavalt, a baráti társaságnak is, nekünk otthon is. Az istenes versek, a szépirodalom, költészet belém ivódtak gyerekként. A romantikus történeteket is nagyon szeretem, azt érzem, hogy egy romantikus világban ragadtam és néha nem is találom a helyem a mai valóságban.
Mi az a könyv, ami a legnagyobb hatással volt rátok?
I.L.: Nekem az Ötödik pecsét egy nagyon meghatározó könyvélmény volt. Mikor elolvastam, általa kicsit rendet raktam a fejemben. Gyerekkoromban nagyon sok kedvenc könyvem volt.
A Pál utcai fiúk szerettette meg velem az olvasást, előtte nem annyira vettem a kezembe könyvet, és ez egy áttörést jelentett, egyszerűen nem tudtam letenni a regényt.
Sz. Zs.: Nekem a Harry Potter-sorozat volt ilyen, nem bírtam letenni. Volt, hogy 9-10 éves koromban anyukám bekopogott éjfélkor a szobámba, hogy miért ég a lámpa, és én azt olvastam. Felnőttként a legmeghatározóbb könyvélményem Edith Eva EgertőlA döntés.
Az, hogy gyereketek, unokátok lett, hogyan formálta az olvasáshoz való kapcsolatotokat?
I.L.: Nagyon sokat olvastunk a gyerekeinknek, imádtuk is, rengeteg mesekönyv volt otthon.
Nem tévével, nem videóval kapcsoltunk ki, hanem olvasással.
Sz. Zs.: Mikor én voltam gyerek, mindenki azt gondolta, hogy de jó nekem, mert élőben hallgathatom a magyar népmeséket – pedig nem, én ugyanúgy a tévéből hallgattam apukámat, mert ő dolgozott. De nagyon érdekes, hogy a kisfiamat mennyire érdeklik a népmese-kötetek. Mindig mondja, hogy „Papa, Papa”, tehát a papa hangján hallgatjuk a meséket.
Ha nem könyv és nem olvasás, akkor hogyan kapcsolódtok ki a kemény munkanap után?
I.L.: Sűrű életet élek, folyamatosan pörgök. Sport, filmek, utazás, zene és a könyv az, ami kikapcsol. Az első ötben mindig benne van az olvasás.
Sz. Zs.: Nekem hasonló. A sport abszolút, az az énidőm, illetve vallom, hogy ép testben ép lélek – fontos, hogy balaszban legyünk.
Nem elég csak a szellemet művelni, kell hozzá egy egészséges test is.
Most bejött az életembe a tánc is, és a zene mindenre gyógyír.
Az interjút Kocsis Krisztina készítette.
Kapcsolódó cikkek:
