A legtöbb szülő fontosnak tartja, hogy gyermeke megtanuljon olvasni, együttműködni vagy udvariasan viselkedni. Arról azonban már jóval kevesebb szó esik, hogyan tanítsuk meg neki a pénz értékét, a csere működését vagy éppen a csalók felismerését. Czernák Eszter Csere-bere az erdőben című könyve erre tesz kísérletet.
Gyerekekkel vásárolni hó végén a legjobb. A háztartások többségében addigra már tényleg csak a legszükségesebbekre marad keret, a közös vásárlás így rögtön két dolgot is megtanít a kicsiknek: mik az igazán szükséges élelmiszerek, és hogyan kell nemet mondani egy ellenállhatatlan akciós terméknek. Kevesebb impulzusvásárlás, nagyobb pedagógiai hozam.
De vajon elég-e ennyi ahhoz, hogy gyerekként fogalmat kapjanak a pénz működéséről?
És egyáltalán: eleget beszélünk-e velük a pénzügyi tudatosságról? Vagy abban bízunk, hogy a heti zsebpénz túl- és alulköltései majd megoldják helyettünk ezt a feladatot?
Minden gyerek ösztönös és körmönfont kereskedő – gondoljunk csak a fürdés, fogmosás és elalvás körüli alkudozásra. Ennek ellenére legtöbben csak az iskola első éveiben szembesülnek a kereskedelem működésével, és onnan még évek telnek el, mire első valódi tapasztalataikat is megszerzik. Ebbe a nagy űrbe érkezik meg Czernák Eszter Csere-bere az erdőben című könyve.
Akinek ismeretlenül cseng Czernák Eszter neve, annak a Sárkányovi- és Sárkánysuli-sorozat mielőbbi pótlását javasoljuk. Ezek túlzás nélkül a beszoktatási időszak legjobb könyvei, amelyekben az életszerű helyzetek találkoznak a tündérmesék világával, mindezt ráadásul sok humorral és kivételes arányérzékkel teszi a szerző. Rövid történetei mögött egy kiforrott és biztos kezű novellista áll, aki számára nem okoz gondot sok szereplő párhuzamos mozgatása.
Mielőtt magára a könyvre térnék, érdemes tisztázni annak születési körülményeit. A Csere-bere egy nagyobb pénzintézet megbízásából készült el a Pagony Kiadóval együttműködésben, ami jogosan adhat okot a gyanúra: vajon a gyerekemnek éjjel egy reklámanyagot fogok felolvasni?
Ezt gyorsan oszlassuk is el. A szerző, Szert-Szabó Dorottya illusztrátor és a kiadó együtt garancia arra, hogy nem egy kiugró minőségű sajtóközleményt, hanem valódi mesekönyvet tartunk a kezünkben. Olyat, amelynek ráadásul van egy fontos vállalása is: félreteszi a pénz körüli tabukat és negatív mítoszokat (lásd még: megrontja a kapcsolatokat, viszályt szül, kapzsivá tesz), és helyette akként kezeli, ami valójában: a civilizációs együttműködés univerzális eszközeként.
A szerző sokszereplős világépítése itt is visszaköszön, és ezúttal is teljesen jól működik – sőt, igazából másképp talán nem is működhetne. Az erdő lakói mind-mind más képességekkel, igényekkel és célokkal élnek egymás mellett, a már jól lefektetett életviszonyaikat pedig egy mókuspár érkezése borítja fel. Hogy mi lesz a közös nevező? Természetesen a kereskedelem.
A kötet összesen öt fejezetet tartalmaz, és felnőtt fejjel végiglapozva őket könnyen az a benyomásunk támadhat, hogy ennyiből átfogó képet kapunk a pénzügyi tudatosság alapvető fogalmairól. A mókusok örömmel gyűjtik össze a fa tetejéről a terméseket, azonban cserébe ellenszolgáltatást várnak. Ezzel azonban még a kanyarban sincsenek, mert a szajkó, Szigfrid egyenesen a hitelezés fogalmát találja fel: szükség idején megsegíti vadkan-társát, aki cserébe ígéretet tesz arra, hogy tavasszal többszörösen adja majd vissza a támogatást.
Száraznak hangzik? Egyáltalán nem. Különösen nem, ha hozzátesszük, hogy egy ponton megjelenik a legfontosabb pénzügyi és emberi – jelen esetben állati – képesség is: a rászorulók érdek nélküli segítése és támogatása. Nem haszonlesésből, hanem egyszerű jóindulatból.
Vélhetően a gyerekek egyik kedvenc fejezete lesz az, amelyikben a téli éhezés után megjelenik egy kétes motivációjú mosómedve. Messziről jött állatként egy hihetetlenül vonzó és minden kockázattól mentes ajánlattal lepi meg az erdő népét. Neki éppenséggel van egy saját bejáratú ürege, ahová mindenki behordhatná az élelmét, és szükség esetén szabadon el is vihetne onnan bármit. Ha hirtelen felvillant a fejünkben a vörös lámpa, helyesen gondoljuk: itt bizony egy csalóval állunk szemben.
A 4–5 oldal hosszú, tanulságos, mi több, szerethetően didaktikus fejezetek valójában beszélgetésindítók, amelyek a pénz sokszor nehezen megmagyarázható értékét és a pénzügyek sokszínűségét szemléltetik remekül. A kötet második fele azonban ezt sokkal direktebben teszi a gyerekek elé, és ezek az oldalak valójában még a felnőtteket is közös gondolkodásra hívják. Például: ha bármilyen fizetőeszközt használhatnánk, mi lenne az? És miről lehet felismerni egy csalót? Ha kapnánk egy nagyobb összeget, mennyit költenénk el belőle azonnal, és mennyit tennénk félre?
A millennial korosztályt gyakran éri az a kritika, hogy pénzügyileg jóval kevésbé tudatos, mint a szüleik voltak: több az impulzusvásárlás, több az ad hoc kiadás. Az okok persze szerteágazók, és soha nem fekete-fehérek. Abban azonban úgy gondolom, konszenzus van, hogy a jövő generációjának nem ezt szeretnénk továbbadni, hanem olyan pénzügyi tudatosságot és olyan világot, ahol a pénzügyi képességeik végre egyenes arányban állnak a lehetőségeikkel.
A borítón látható fotó az ©Facebookról származik.
Kapcsolódó cikkek:
