Mit jelent az önálló gondolkodás egy olyan világban, ahol ezt a luxust könnyedén megspórolhatjuk, hiszen egyre több választ kapunk készen? A technológia kényelmesebbé teszi a mindennapjainkat, de nagy árat fizetünk érte, ha közben helyettünk gondolkodik. A kényelem árnyoldalairól és a Libri együttműködésében megvalósuló Brain Bar Books sorozatról beszélgetett a TV2 Mokkában Kocsis Krisztina, a Libri szakértője és Gorácz Anikó felelős szerkesztő.
Egy roppant egyszerű gondolat foglalja össze legjobban a most induló pop-science könyvsorozat lényegét: „Olvasd a kort, amelyben élünk.” Az első három kötet a természettudomány, a társadalomtudomány, valamint a művészet és a kultúra felől közelítve vizsgálja korunk változásait és azokat a feszítő kérdéseket, amelyek egyre inkább meghatározzák mindennapjainkat.
A Kultúrmentor, alighanem a bolygó legértelmesebb influenszere, az elsőkönyves Sheehan Quirke műve, Az emberi elme tündöklése és bukása, Martin Jan Stránský agykutató és borász munkája, valamint Keith Hayward kriminológus, a Koppenhágai Egyetem professzorának Infantilizált világunk című kötete azt vizsgálják különböző módokon, mi történik a figyelmünkkel, a műveltségünkkel, az önállóságunkkal és végső soron a felnőttségünkkel egy gyorsabb, kényelmesebb és algoritmusok által vezérelt korban. Mindhárom kötet, bár különböző területekről merít, a gondolkodást és annak alapját, a nyelv kiemelt szerepét hangsúlyozza. Az emberi elme fejlődése a nyelv képességében csúcsosodott ki, a kultúra örökítője ugyancsak a nyelv, ezáltal pedig a nyelv az, amely leginkább kihat a mindennapjainkra, a modern társadalmak működésére is. Fontossága ellenére mégis ez az, amiről villámgyors tempóban és egyre nagyobb mértékben lemondunk azáltal, hogy algoritmusok és gépek segítségével gyártunk szöveget, hagyunk üzenetet, végzünk munkát és tanulunk. Holott tudható, hogy ahol a nyelv, ott a gondolat, gondolatok híján pedig emberlétünk is elenyészik.
Ezért nem mindegy, hogy a technológiát arra használjuk, hogy kevesebbet gondolkodjunk, vagy arra, hogy többet és jobban. Ebben az olvasásnak különleges szerepe lehet: nem kínál azonnali válaszokat, hanem figyelmet követel, és arra késztet, hogy elidőzzünk egy gondolatnál, mérlegeljünk, majd kialakítsuk a saját álláspontunkat. Talán ez is része annak, mit jelent ma felnőttnek lenni: megőrizni az önálló gondolkodás képességét egy olyan világban, amely egyre több mindenre kínál kész válaszokat. Merjünk tehát dönteni, merjünk hibázni, és vállaljunk felelősséget a döntéseinkért. Akár ez is lehetne az adásban említett három könyv alternatív mottója.
Sheehan Quirke: Kultúrmentor
Sheehan Quirke, vagyis The Cultural Tutor története önmagában is rendhagyó: autodidakta kultúrtörténészként a közösségi médián keresztül vált milliók számára ismertté. Nem akadémiai tekintélyből beszél kultúráról, mégis éppen arra figyelmeztet, amit a digitális zajban hajlamosak vagyunk elfelejteni: a történelem, a művészet és az építészet ismerete nem fölösleges műveltség, épp ellenkezőleg: segít jobban érteni a világot, és benne önmagunkat.
A műveltségközpontú esszégyűjtemény és kulturális kézikönyv egyszerre fontos összefüggésekre mutat rá, egyfajta kísérlet arra, hogy visszahozza a kultúrát a mindennapokba: közérthetően, elitizmus nélkül, de a leegyszerűsítés kísértésének is ellenállva. Azt a kérdést teszi fel, hogy az egyre gyorsuló, olykor felszínes digitális világban képesek vagyunk-e még időt szánni arra, amit nem tudunk azonnal hasznosítani, mégis gazdagabbá teszi az életünket.
Tehát a Kultúrmentor azoknak is szól, akik szeretnék tovább bővíteni a műveltségüket. Fiatal felnőtteknek, lelkes autodidaktáknak és tanároknak egyaránt hasznos olvasmány lehet, ráadásul rövid fejezeteinek köszönhetően ott nyithatjuk ki, ahol szeretnénk. A kötetben illusztrációként a műalkotások is megjelennek, és a szerző szándékának megfelelően mondanivalóját megszámlálhatatlan idézet is tarkítja az ókori szerzőktől napjainkig.
Martin Stránský: Az emberi elme tündöklése és bukása
Gondoljuk újra a technológiai fejlődésről alkotott elképzeléseinket, és tegyük fel a kérdést: ki irányít kit.
Stránský feltevése szerint, amelyet adatokkal is alátámaszt, az okostelefonok, a kijelzők és az algoritmusok által vezérelt világ nem egyszerűen megváltoztatja, hanem anatómiai értelemben is leépíti az emberi agyat.
A szerző már a Brain Bar budapesti színpadán tartott előadásában sem titkolta, hogy nem hajlandó technológiai fejlődésként ünnepelni a Homo sapiens tudatának visszafejlődését. Könyve éppen azért különleges, mert mindennapi digitális szokásainkra nem pusztán társadalmi vagy kulturális problémaként tekint, hanem az agy működésén keresztül mutatja meg, mi történik velünk. Levezeti, miként veszíthetjük el lépésről lépésre a kritikai gondolkodás, a mély koncentráció és az empátia képességét, miközben egyre inkább átadjuk az irányítást a digitális dopaminhuroknak.
A dopaminfüggőség ebben a megközelítésben nem puszta metafora, és nem is egyszerűen akaraterő kérdése. Az okostelefonok, a közösségi média és az algoritmikus tartalmak kiszámíthatatlan jutalmakkal, egy lájkkal, egy értesítéssel, egy új videóval folyamatosan stimulálják az agy jutalmazó rendszerét. A mechanizmus nem véletlenül emlékeztet a szerencsejátékra: néha jön a jutalom, néha nem, de éppen ez a bizonytalanság az, ami újra és újra visszahúz bennünket.
Keith Hayward: Infantilizált világunk – Hogyan öltük meg a felnőttkort?
Ismerős az érzés, amikor görgetés közben a közösségi média infantilis tartalmainak végtelen áradatába ütközünk? Gyerekes kihívások, végletekig leegyszerűsített világképek, néhány másodpercnyi örömre optimalizált tartalmak. Vagy amikor halogatjuk a felelősségvállalást, mert „még ráérünk”, „még nem aktuális”, „majd később”, miközben pontosan tudjuk, hogy valójában csak kényelmesebb így?
Keith Hayward kriminológus és társadalomkutató provokatív könyve egy kellemetlenül ismerős kérdést tesz fel: miért lettünk ennyire türelmetlenek, miért próbáljuk elkerülni a felelősséget.
Hayward szerint a felnőttvilág lassan infantilizálódik, az infantilizált ember pedig könnyebben befolyásolható. Ebben szerepe van a fogyasztói kultúrának, a közösségi médiának és annak a folyamatos törekvésnek, hogy életünkből minden nehézséget és kényelmetlenséget kiiktassunk. Mintha egyre kevésbé akarnánk vállalni mindazt, ami a felnőttléttel jár.
Kapcsolódó cikkek:
