• Erdélyi magyar költő, műfordító. Életében csak két kötete jelent meg, a Leselkedő magány (1928) és a Nagycsütörtök (1933). Aktív szerepet játszott az erdélyi magyar nemzetiségi irodalom felvirágoztatásában, tagja volt a PEN Club romániai magyar tagozatának és a Kemény Zsigmond Társaságnak is. Írt útinaplót is – 26 éves korában részt vett egy olaszországi zarándokúton, élményeit pedig Magyar karaván Itálián keresztül (1933) címen jelentette meg.
  • Már tizenéves korában jelentkezett kiemelkedő tehetsége a költészethez, első írásait Benedek Elek fedezte fel. A fiatal Dsida Jenő évekig publikált verseket és műfordításokat a nagy mesemondó ifjúsági lapjában, a Cimborában.
  • Nehéz anyagi körülmények között élt, felesége visszaemlékezése szerint a legnagyobb pénzösszeg, amit valaha kapott egy, a vasúttól kapott kártérítés volt, miután egy rosszul világított vonatállomáson belelépett egy aknába, és eltörte az orrát.
  • Veleszületett szívbetegsége egész életére rányomta a bélyegét, és 31 éves korában a halálát okozta. A Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra, kriptáján saját – 1935-ben írt – verse, a Sírfelirat olvasható:

    „Megtettem mindent, amit megtehettem,
    kinek tartoztam, mindent megfizettem.
    Elengedem mindenki tartozását,
    felejtsd el arcom romló földi mását.”