Több mint tizenkét millió példányt adtak el belőle világszerte, vezette a New York Times bestseller-listáját, Reese Witherspoon előbb beválogatta a könyvklubja olvasnivalói közé, majd látványos filmet forgatott belőle. Delia Owens regénye, az Ahol a folyami rákok énekelnek az elmúlt évek rendkívüli könyvsikere lett, köszönhetően az izgalmas történeten túl a különleges főszereplőnek és a misztikus helyszínnek.
Nem emlékszem, utoljára mikor örültem ennyire annak, hogy film készült egy számomra élményt adó könyvből, mint most. Amíg ugyanis embereket el tudok képzelni, olyan tájakat, ahol még sosem jártam, nem. Vagyis igen, csak utólag ki szokott derülni, hogy a valóságban egészen mások. Ebben a regényben viszont a főhősökkel egyenrangú szerep jut a tájnak, Észak-Karolina vad, tengerparti lápvidékének, amely a szerző festői leírásainak megfelelően szárnyaló vízimadarakkal, romantikus naplementékkel, titokzatosan kanyargó csatornákkal kel életre a filmvásznon.
Ezen az ember nem járta környéken, egy minden komfortot nélkülöző házban él a főszereplő Kya, először együtt a családjával, aztán ahogy alkoholista apja mellől előbb az anyja szökik meg, majd sorra a testvérei, és idővel az apjának is nyoma vész, egymagában. Afféle modern Maugli ő, a vadonban magányosan felnőtt farkasgyerek, eleve gyanakvással fordul a többi ember felé. Amikor pedig élete első iskolai napján kicsúfolják a többiek, végleg úgy dönt, jobb neki egyedül. Elhatározását mindössze kétszer adja fel.
Először az őt türelmesen megszelídítő, kedves fiú, Tate kedvéért, aki megtanítja írni-olvasni, és akivel lassan egymásba szeretnek, ám a fiú búcsú nélkül hagyja őt ott, amikor egyetemre megy. Másodszor a helyi menő csávók vezére, Chase kedvéért, aki viszont sosem vállalná fel a többiek előtt mocsári lánynak csúfolt szerelmét, és erőszakos közeledésével sokkolja Kyát. A lány újra magára marad, és a saját útját járva idővel elismert természettudományos szakemberré és festővé válik. Közben viszont gyilkosság történik a környéken, az áldozat Chase, a fő gyanúsított pedig Kya, hiszen nincs egyszerűbb, mint a társadalom peremén élő, különös lényt hibáztatni.
A könyv tehát egyszerre szerelmi történet, felnőtté válási regény és krimi, amelynek szerzője sokat merít saját tapasztalataiból.
Owens ugyanis eredeti szakmája szerint zoológus, a diplomája megszerzését követően későbbi férjével Afrikába költöztek, ahol természetes körülményeik között tanulmányozták az állatokat, és a munkájukról jó néhány könyvet írtak. Hogy még mi mindent csináltak ott, miért utasították ki őket Botswanából, és valóban az ő lelkükön szárad-e egy orvvadász erőszakos halála, azt a regény sikere nyomán több újságcikk is felvette, de a kérdésre egyértelmű választ egyikük sem adott.
Egyes kritikusok azt is kifogásolták, hogy a regény nem hatol elég mélyre, csak felszínesen érinti például a rasszizmus kérdéseit, és a hősnőjéből afféle bájos, ártatlan, naiv tündérlányt teremt. Azt azonban senki nem tagadhatja, milyen szakértő kézzel rajzolja meg Owens a természet portréját, az erdő, a mocsár, a vizek, a növény- és állatvilág csodáit. Ezzel pedig közel hoz az olvasókhoz egy olyan ismeretlen világot, amiben jóleső érzés elmerülni.
