Az apa-gyerek kapcsolatok különböző rétegét számos irodalmi mű dolgozta már fel, a Hamlettől Esterházy Péter Harmonia Caelestis vagy Vámos Miklós Apák könyve című kötetéig. Hogyan alakult át az apák szerepe a társadalomban az utóbbi években, évtizedekben – és mi látszik ebből a könyvek lapjain? SERES GERDA CIKKE
– Miközben a saját apaságodat teszed mérlegre, mást sem csinálsz, mint gyerekként mérlegeled az egykori helyzeteidet az apáddal. Ezek szükségszerűen egymásban tükröződnek – véli Grecsó Krisztián. Az író szerint felesleges az irodalomban a tökéletes apakép után kutatni, mert ez a valóságban sem létezik. – Ha az irodalmi alakokat közelíteni szeretnénk a valóságban létező, traumákat okozó apákhoz, akik mi vagyunk, és akiket majd ki kell heverni valamilyen módon, akkor szó sem lehet tökéletességről – tett hozzá. – Szabó Magda Mondják meg Zsófikának című regényében az apa a halála után tökéletessé csiszolódik a lánya emlékezetében. A tökéletes apák legtöbbször már nem élnek, és úgy lesznek tökéletessé, akkor meg inkább éljenek, és legyenek tökéletlenek!
Szél Dávid pszichológus hangsúlyozta: a tökéletes szülő kategória a pszichológiában sem létezik. – Ne is létezzen, hiszen a gyerek, hogyan léphetne túl a saját botlásain, ha a szülei tökéletesek.
Azt mondanám, hogy ez ma már evidens, mégis rengeteg szülő szeretne ma is mindent hibátlanul csinálni. Van egy izraeli szerző, akit nagyon szeretek: Etgar Keret. A Hét bő esztendő című kötete a gyermeke születésétől eltelt első hét évet írja le. Szerető, szarkasztikus, ügyetlen, szórakoztató – ezzel az egyveleggel pedig a legtöbb apuka tud azonosulni.
De vajon ők tudnak gyerekfejjel gondolkodni? – A gyerekek gyakran egészen mást tartanak fontosnak egy történetből. Sokszor olvastam a gyerekeimnek Julia Donaldson könyvét Gyuriról, a legcsinosabb óriásról. Már éppen egészen meghatódtam a végkifejletről, amikor egyikük megkérdezte: – Az a hangya miért arra megy? Őt az érdekelte. Régóta gondolkodom egy olyan mentalizációs mesekönyvön, ahol a történetet a gyerekek közbekérdezései alakítják. Éppen úgy, ahogyan Szabó Lőrinc kuporodik le a Lóci óriás lesz című versében, úgy kell nekünk is leguggolnunk hozzájuk, hogy az ő szemükkel lássuk az őket körülvevő világot.
Grecsó Krisztián beszélt arról, hogy a szülővé válással más lett a viszonya az apjához, az apja emlékéhez. – Én a lányomnak, vagy az általa okozott metamorfózisnak köszönhetem, hogy elkezdtem tudni írni az apámról.
Nem terápiás szöveget akartam írni, ezért el kellett végeznem a lelki munkát: kinyíltak tárnák, óriási átalakuláson mentem keresztül. Először rengeteg harag és indulat szabadult föl bennem, aztán ezzel együtt egy erős megbocsátás. Most nagy erőkkel dolgozom a regényen.
