Az igazság néha nem több, mint egy jól felépített illúzió – ezt bizonyítja be újra Guillaume Musso Valaki más című regényében. De mi van, ha a végén kiderül: amit elsőre gondoltunk, az még másodjára sincs úgy? Musso fordulatokkal teli krimije egy olyan pszichológiai útvesztőbe kalauzol minket, ahol a tények csupán kapaszkodók, a valódi tét viszont az, mit hiszünk el abból, amit hallunk. A francia szerző legújabb könyvével ismét bebizonyítja, miért lett a meglepő történetek koronázatlan királya: mesterien csavarja a történetszálakat, miközben finom érzékkel mutat rá arra, mennyire megbízhatatlan az emlékezet.
„Rémülten ismerte fel a támadóját, és megértette, hogy nem érdemes küzdenie.” – így indul a történet Cannes partjainál: egy jachton, sok-sok vérrel, sötét, feltáratlan titkokkal és egy nővel, aki már nem mesélhet tovább.
Legalábbis nem sokáig, ugyanis az áldozat, Oriana Di Pietro, az olasz milliárdos örökösnő nem sokkal később belehal sérüléseibe, ám előtte még vallomást tesz a rendőrségnek. A gyanú férjére, Adrien Delaunay-re, a világhírű jazz-zongoristára terelődik, aki látszólag fülig szerelmes a feleségébe, és él-hal a gyerekeikért. A nyomozás élére Justine Taillandier rendőrnő kerül, aki a gyilkossági ügy mellett saját életének romjait is próbálja rendbe tenni: küzd a válás utózöngéivel, a férje új kapcsolatának árnyékával és egy manipulatív anyával, aki még mindig uralni próbálja őt. Közben pedig felbukkan egy friss nyom, és vele együtt egy újabb hang: Delaunay szeretője, Adèle. Innentől négy különböző nézőpontból haladunk előre, és közben hátra: Adrien, Adèle, Justine és maga Oriana is elmondja a saját történetét. Mindegyikük igazat mond. Ám mégis másképp.
Musso nem bonyolítja túl a szerkezetet, de nem is engedi sokáig lankadni a figyelmünket. Elegánsan adagolja az információkat, és amikor már azt hisszük, látjuk az egészet, jön egy újabb puzzle-darab.
A Valaki más nem klasszikus krimi, inkább egy mélylélektani kirakós, ami megmutatja: hogyan születnek meg az „igazságok”, és hogy a szerelem, a féltékenység vagy a fájdalom milyen mélyen torzíthatja a valóságot.
„Az emberi lelket nem lehet egyenletekkel leírni. A lélek szövevényes anyag, átláthatatlan labirintus, sok ellentmondásos réteggel; négydimenziós útvesztő, méghozzá kijárat nélkül.” – írja Musso, és ez a gondolat ott kanyarog a könyv minden oldalán. Nem véletlenül, hiszen az írót régóta foglalkoztatja a lélek titokzatos világa és az élet-halál határmezsgyéje.
Egy súlyos autóbaleset után, húszas évei elején mélyült el igazán ebben a kérdésben – ez az élmény lett első sikerkönyvének, az És azután…-nak is az alapja. Azóta több mint húsz regényt írt, népszerű művei világszerte több, mint 35 millió példányban keltek el.
2021-ben elnyerte a rangos Raymond Chandler-életműdíjat is, amellyel a noir és thriller műfajában végzett munkáját ismerték el.
A Valaki más ennek az életműnek egy kifinomult, de nem túlterhelt darabja. Nem a legsúlyosabb Musso-regény, de hozza a szerző összes védjegyét: elegáns tempó, fordulatos szerkesztés, könnyen befogadható stílus – és egy olyan befejezés, ami épp annyira zavarba ejtő, mint amennyire logikus. Aki már ismeri Mussót, annak ez a kötet olyan lesz, mint egy tízórai: gyors, de kielégítő. Aki pedig most találkozik vele először, annak ez egy tökéletes belépő a Musso-univerzumba.
Bármelyik csoportba is tartozz, egy biztos: nem fogod tudni letenni addig, amíg ki nem derül, ki is az a „valaki más”.
Kapcsolódó cikkek:
