[include-url href=”https://www.libri.hu/libri-magazin-termeklista/?cikkszam%5B%5D=2723115″ cache=”0″]

Azon az ominózus május elsején negyed évszázaddal ezelőtt egy világ meredt döbbenten a TV készülékekre, s várta, hogy a borzalmas ütközés után végre megmozduljon a sárga bukósisak. Az idő azonban lelassult, a másodpercek óráknak tűntek, a sisak pedig soha többé nem mozdult. Sejtettem, hogy a legenda, aki vasárnaponként a képernyő elé szegezett, ott és akkor örökre kiszállt, végérvényesen itt hagyott minket. Zokogtam. Napokig nem akartam elhinni, hogy a biztonságmániás Ayrton Senna Formula-1-es pályán, balesetben hal meg. Nem, ez vele nem történhet meg! Elfogult vagyok irányába, életfilozófiája, a tökéletesség és az elsőség iránti megszállott és mindenen átgázoló lelkesedése számomra örök példaképpé emelte. Matricája mindegyik általam használt autón ott virít(ott), tiszteletemet az elátkozott Tamburello kanyarban én is leróttam, könnyek között köszöntem meg neki azt, amit ő adott és ad nekem a mai napig. A nagyszerű címlapot kapott könyv nem engedi feledni nagyságát, pilótatársaival vívott csatáit szépen mutatja be. Hiányoltam viszont, hogy önmagával s Istennel vívott küzdelme nem kapott figyelmet a lapokon. Viszont a kiadvány külön fejezetet szán örökségének, bemutatva azt, hogyan segített halála után is emberek millióinak, például a jobb sorsra érdemes brazil kisiskolásoknak. Mert sokat köszönhet neki a világ, hálás lehet neki a sport, nagysága negyed évszázaddal halála után sem csökken. Ayrton, hiányzol.