A könyv alapfelvetése: mi történik akkor, ha gyermekeink idővel lekörözik a szüleiket érzelmi érettség terén?

Engem háromgyermekes anyaként kifejezetten érdekelt a könyv által boncolgatott téma, ezért nagy izgalommal és érdeklődéssel vettem a kezembe. Olvasva a sorok között az ember akarva-akaratlanul is nekiáll hasonlóságokat és különbségeket keresni a saját tapasztalatai és műben bemutatott élettörténetek, esettanulmányok között.

Noha a végeredményt, hogy mire jutottam, nem árulom el, annyit mondhatok, hogy az amerikai pszichoterapeuta könyve alapvetően az egykori gyermekek szemszögéből és elbeszélései alapján mutatja be az érzelmi közelséggel ilyen-olyan formában hadilábon álló szülők ismertetőjegyeit, „típushibáit.” Kifejezetten érdekes és tanulságos ezen történeteket a „másik szemszögből,” szülőként megismerni. Hozzáteszem, mi is voltunk gyerekek, így egy kis időutazással megidézhetjük néhai gyerekkorunkat, szüleinkkel való viszonyunkat.

A szülők védelmében annyit elmondhatok, hogy nem kizárólag lelki, hanem gyakorlati okai is lehetnek annak, hogy nem mindig tudunk annyi időt tölteni a gyermekeinkkel, amennyit szeretnénk. Ilyen tényező lehet például a karrier. Persze egy érzelmileg érett szülőnek ilyen esetben meg kell próbálnia a fennmaradó időben éreztetni gyermekével, hogy fontos számára és érzelmileg sem akarja elhanyagolni. Óva intenék minden olvasót attól, hogy a könyv elolvasása után szüleire első számú közellenségként tekintsen, a szerző célja sem ez.

A fejezetekben sűrűn váltogatják egymást a szerző megállapításai és a gyermekkoruk terhelt viszonyaira visszaemlékező felnőttek történetei, emellett több alkalommal kap gyakorlati feladatokat is az olvasó, amik alapján lemérheti, vajon ő milyen mértékben érintett a témában.

Külön erénye a műnek, hogy sok önismereti könyvvel, pszichológiai témájú írással ellentétben a probléma azonosítását követően nem hagyja teljesen magára a felkavart, összezavart olvasót, hanem ad a végére egy kis „megoldókulcsot” emberi kapcsolataink tisztázásához. A könyv végén található egy hasznos lista, amely mindenkinek segíthet érzelmileg érettebb személlyé válni.

Csak megerősíteni tudom a mű egyik fontos üzenetét, miszerint nem szégyen segítséget kérni és kapaszkodókat találni ahhoz, hogy javítsunk emberi kapcsolatainkon és soha nem késő megértenünk önmagunkat és a környezetünket. Súlyos terhektől szabadulhatunk meg ezt követően.