Nápolyban járunk, a világháború után, ahol két kislány a nyomornegyed utcáin örök barátságot és versengést fogad egymásnak. A Briliáns barátnőm a Nápolyi regények első kötete, ami a két lány gyerekkorát és tinédzser éveit mutatja be Elena, annak a kislánynak a szemszögéből, aki lehetőséget kap a tanulásra. Szemben Lilával, a suszter lányával, aki családja helyzete miatt nem ilyen szerencsés, pedig már 8 évesen önmagától tanul meg írni és olvasni. Útjaik ugyan elválnak egymástól, ám a telep és barátságuk mégis örökre összeköti őket.
Ferrante kötete két kislány szemszögéből mutatja be a nápolyi telep nyomorát és kegyetlenségét, ami mégis természetesnek, az élet logikus részének tűnik a szereplők számára. A lányok életéről apjuk, bátyjuk vagy férjük dönt, és amikor az egyszerű utasítás nem elég, ismét az erőszak tör felszínre.

Ferrante írói stílusa lebilincselő, cikázik az események és idősíkok között, ezzel még élvezetesebbé téve az olvasás élményét. A legszebb azonban a mondatok rejtett tartalma, ami arra sarkallja az olvasót, hogy ne csak egyszerű családregényként lássa a könyvet, hanem tegye hozzá saját tapasztalatait, és ezzel alkossa meg a történések valódi okait és rejtett tartalmát.