Kira Jarmis, Alekszej Navalnij sajtófőnöke a mágikus realizmus hagyományát hívta segítségül, hogy hangot adjon a fogvatartási központban szerzett tapasztalatainak. Első regénye, a nemrég magyarul is megjelent Zárka – Hihetetlen események a hármas számú női cellában ezért nem szokványos börtönregény, hősei már-már mitikus alakok. A jelenleg többmillió feliratkozóval rendelkező Youtube-csatorna stábjában munkálkodó Jarmis Zoomon keresztül beszélt nekünk az orosz ellenzék helyzetéről, a háború miatt kirótt szankciók kettős hatásáról, Navalnij állapotáról és saját történetéről, ahogy aktivistából Navilnij stábjának fontos szereplőjévé vált az elmúlt években.
Először azt hitte, Alekszej Navalnij csak viccelt, amikor könyv írására biztatta – nem csoda, ha Kira Jarmis, a Zárka szerzője félreértette az orosz ellenzéki politika legismertebb alakját. A könyv ötletének első említésekor ugyanis Navalnij és Jarmis is fogdában ült. Mintha maguk is csak regényszereplők lennének, egymástól elzárva, leveleken keresztül kommunikáltak egymással.
Egy ilyen levélben vetette fel először Navalnij, hogy Jarmis olyan tapasztalatokat szerzett, amelyek megérnének egy könyvet.
Jarmis ekkor már Navalnij sajtófőnökeként dolgozott, és azért tartották fogva, mert Putyin 2018-as beiktatása előtti napokban tüntetéseket szervezett az elnök ellen. „A cellában töltött 25 nap alatt egyedi, és egymástól nagyon különböző emberekkel találkoztam. Azon kaptam magam, hogy rengeteget gondolkozom az életükön, ez adta számomra a fő inspirációt. Miután kiszabadultunk, számomra is világossá vált, hogy Alekszej nem viccelt, amikor a könyvírásra buzdított. Ugyan mindig is voltak írói ambícióim, sohasem volt meg bennem a bátorság a publikáláshoz. Egyszerűen nem tudtam magam elképzelni, ahogy ülök a gépem előtt, és írok. Titkos álomként dédelgettem ezt magamban, de nem tettem érte semmit” – meséli Kira Jarmis a könyv ötletének időszakáról.
Az írás a főnökétől érkező biztató szavak ellenére is kételyekkel indult a szerző számára. Félévig tartó kísérletezés után ultimátumot adott magának: ad még egy esélyt a dolognak, de ha megint befuccsol az írás, félreteszi az ötletet. Szerencsére az ultimátum bejött, Jarmis megtalálta azt a stílust, amelyen megszólalhat a története. „Azért sokszor elterelték a figyelmem az orosz belpolitikai történések, de végül egy év alatt elkészültem a regénnyel” – mondj szarkazmussal a hangjában a Zárka szerzője.
Jarmis azért is kísérletezett sokáig a megfelelő megközelítéssel saját börtönregényéhez, mert nem újabb naplót, vagy száraz beszámolót akart írni. „Szeretem a mágikus realizmust, ez a kedvenc irodalmi műfajom. Ehhez a hagyományhoz csatlakozó atmoszféra megteremtése volt a célom – egy olyan világ, ahol nem tudod eldönteni, hogy a cselekmény a valóságban vagy valaki képzeletében játszódik. A börtön valóságának egyfajta kiterjesztéseként, egy titokzatos történetet is beleszőttem a regénybe. Így született az ötlet, hogy a cella női lakóiból mitikus hősöket alkotok.”
A Zárka legnagyobb erénye valóban ez a profán és természetfeletti közötti folyamatos játék.
A fogda falai között játszódó regényben egy idő után tényleg nehéz eldönteni, hogy ősi istenségek vagy közúti kihágás miatt letartóztatott orosz nők az igazi főszereplők. A regény furcsa hibrid hősei ettől még persze olyan témákat is érintenek a lassan csordogáló, unalmas börtönvalóságban, mint az abortusz, a családon belüli erőszak, vagy a nemek közötti egyenlőség, de Jarmis végig ügyelt arra, hogy a napi politika ne türemkedjen be a regénybe.
„Oroszországban sokakat meglephetett, hogy egy politikai szereplő szépirodalmi regénnyel jelentkezik. Mint ahogy az is meglepetésként érhetett sokakat, hogy nincs aktuálpolitika a regényben” – jellemzi a Zárka hazai fogadtatását Jarmis. „A külföldi olvasókat a könyvben szereplő néhány karakter vagy a börtön közegének leírása sokkolhatta. Oroszországban annyira közeli információi vannak mindenkinek a börtönök világáról, akár csak hozzátartozókon, ismerősökön keresztül, hogy senkit sem lephetett meg, hogy egy Instagram-modell is a cellatársam volt. Miközben egy külföldi olvasó simán hiheti azt, hogy ezt csak kitaláltam – pedig a valóságban is volt ilyen cellatársam.”
Egykori szociológusok, jogászok viszik a többmillió feliratkozóval rendelkező csatornát
Ahogy a könyv megírása, úgy Jarmis politikai szerepvállalása is kételyekkel indult. 2011 környékén, az ellenzéki tüntetések résztvevőjeként még nagyon homályos képe volt csak Navalnijról. „Túl arrogánsnak gondoltam, olyan benyomásom volt, hogy nem átlátható a tevékenysége. Persze akkor még nem ismertem személyesen, csak a blogposztjait olvastam” – mondja Jarmis, akit gyanakvásában csak megerősített az első Navalnij ellen indított első per, amelynek végén 5 év börtönre ítélték el az ellenzéki politikust sikkasztás vádja miatt.
„Azt gondoltam, valami súlyosabb bűnt is elkövetett, mert nem hittem el, hogy az orosz hatóságok 16 millió rubel elsikkasztása miatt ítélnek el valakit öt évre. Azt hittem, van még más is a háttérben.” Jarmist az ellenzéki körökhöz közelebb álló barátai győzték meg arról, hogy Navalnijt koholt vádak alapján ítélték el, hiszen a sikkasztásnak semmilyen nyoma nem volt.
A Zárka szerzője ezután önkéntesként csatlakozott Navalnij 2013-as polgármesteri kampányához, de még sokáig nem találkoztak személyesen. 2018-ban került a politikus belső körébe, amikor Jarmist felvették a stábba sajtófőnöknek. Azonban Navalnij ekkor még házi őrizetben volt, így kb. félévig a politikus felesége közvetített köztük, a kommunikáció csak a házi őrizet lejárta után vált jóval egyszerűbbé.
Navalnij azóta ismét egy börtönkolóniába került, márciusban pedig egy friss ítélet értelmében újabb 9 évre ítélték el. Jarmis szerint azonban amíg a világ figyel Navalnijra, van remény.
A figyelem fenntartása a legfontosabb feladat Jarmis számára. A Zárka szerzője nem csak az Antikorrupciós Alapítványban dolgozik, de egy nagyjából 20 fős csapattal Youtube-csatornát is indított. A most futó Navalnij Live a korábbi 6,5 millió feliratkozót toborzó korábbi csatornájuk továbbfejlesztése. A Navalnij Live leginkább itthon a Partizánhoz hasonlítható vállalkozás: élő hírelemző műsorokkal, interjúkkal próbálnak valós infókat eljuttatni a nézőkhöz. Oroszországban a Youtube-ot egyelőre nem blokkolják, de folyamatosan edukálják a követőiket arról, hogyan használjanak VPN-alkalmazásokat, ha oroszországi IP-címekről elérhetetlenné válna a felület.
„A stábból egyikünknek sem volt korábban tapasztalata arról, hogyan kell egy élő műsort levezényelni. Szociológusok, jogászok dolgoznak most a csatornán, akik mind a saját szakterületükön dolgoztak ezt megelőzően. Most azt hiszem, együtt fejlődnek a csatornával” – jellemzi a munkát Jarmis, amelynek komoly hatása van, hiszen a csatorna ma 2,8 millió feliratkozója van.
Még a börtönből is tartani kell a lépést Navalnijjal
Eközben persze a névadó politikussal is folyamatosan tartják a kapcsolatot. Jarmis elmondása szerint még a távolból is nagy hatása van a politikusnak a köré épült közösségre. „Alekszej optimista, és jó hangulatban van. Folyamatosan új ötletekkel áll elő, ami minket is arra sarkall, hogy tartsuk vele a lépést, és átültessük ezeket az ötleteket a valóságba. Nem is emlékszem, hogy valaha láttam volna letört állapotban. Teljesen biztos magában és abban, hogy jó ügyért dolgozik. Ez a hit viszi előre, tudja, hogy nem kell semmit sem szégyellnie.”
Jarmis szerint apróbb infókat is el tudnak juttatni Navalnijhoz az őt látogató ügyvédein keresztül. Így például a politikus értesülhetett David Simon, a Drót c. sorozat alkotójának gesztusáról is, amikor az író egy, a sorozatból származó, de Navalnij által is használt idézettel ellátott pólós képet posztolt magáról. „Rendkívül boldog voltam, amikor megláttam ezt a képet, mert tudom, hogy Alekszej nagy kedvence a Drót. Sokat jelent neki, ha a sorozat alkotója is vele van.”
Jarmisnak a háború kitörése óta az orosz emberekről kialakult képről és az ország elleni szankciókról is határozott véleménye van. „Putyin kormánya nemrég elfogadott egy olyan törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a háború ellen tüntetőket, akár 15 év börtönre ítéljék. Az orosz emberek pontosan tisztában vannak azzal, mit is kockáztatnak, amikor kimennek az utcára. Pont emiatt érzem bántónak azokat a véleményeket, amelyek azt hangoztatják, hogy minden orosz a háború mellett van. Olyan közvéleménykutatásokra hivatkoznak, amelyek nem tükrözik a valóságot.
Egy ilyen rezsimben a megkérdezettek vagy azt mondják, amit a kérdezők hallani szeretnének, vagy inkább válasz nélkül leteszik a telefont.
Ezért is rendkívül fontosak a háború elleni tüntetések, hiszen ezek mutatják meg azt, hogy nem mindenki ért egyet a háborúval Oroszországban.”
Az Antikorrupciós Alapítvány a törvény elfogadása után jelezte, hogy átvállalja a tüntetésekért kiosztott büntetések kifizetését, és jogi segítséget is nyújt a bajbajutottaknak. „De a legjobb védelem egyértelműen a nyilvánosság. Ha a sajtó és a közvélemény tudja, hogy mi történik veled, akkor sokkal nagyobb a nyomás az orosz hatóságokon is. Az orosz állami tévé élő adásába egy háborúellenes táblával bemasírozó újságíró, Marina Ovszjannyikova esete is ezt bizonyítja” – mondja Jarmis. Ovszjannyikova tette bármennyire is sértette Putyin kormányának érdekeit, a világ figyelme miatt nem zárták börtönbe az újságírót, aki azóta a Die Weltnek tudósít.
A Zárka szerzője szerint az ehhez hasonló bátor tettek, és a tüntetések jelentik a belső ellenállás egyetlen lehetséges módját jelenleg Oroszországban. Kívülről azonban az író szerint csak a célzott szankciók vezethetnek eredményre. „A teljes orosz lakosságot érintő szankciókkal nem értek egyet, mert ezzel ártatlan, hétköznapi embereket büntetnek. Az egyetlen helyes út, ha a nyugati országok Putyinhoz közel álló, őt támogató oligarchák és tisztségviselők vagyonát zárolják, és megakadályozzák, hogy külföldön mossák tisztára a pénzüket. Emellett fontos lenne, hogy elnémuljanak azok a csatornák, amelyek Putyin propagandáját terjesztik.”
Jelenleg azonban a legnagyobb veszélyt még mindig az orosz elnök kiszámíthatatlansága jelenti Jarmis szerint. „Putyin a saját propagandájának áldozata lett. Olyan katonai jelentések jutnak el hozzá, amelyen nem fedik a valóságot. Izoláltan él, nem bízik senkiben, ezért sem hiszem, hogy tisztán látja a helyzetet. Szerintem ő pont emiatt tényleg elhitte, hogy Ukrajna ünnepelve fogadja majd az orosz hadsereget. Egyszerűen nem tudhatjuk, milyen információk birtokában hoz döntéseket, ez teszi őt teljesen kiszámíthatatlanná.”
Kiemelt kép: Ofner Gergő