Megdöbbentett, elgondolkodtatott és a korábbi (elő)ítéleteim újragondolására is késztetett Tanács Eszter két könyve. A 2019-ben megjelent Nők gyermek nélkül és a 2022-es Férfiak gyermek nélkül című művek köztünk élő nők és férfiak szívbe markoló történeteit mesélik arról, mit jelent ma Magyarországon nőnek, férfinak és családnak lenni – gyermek nélkül. Bátor, szókimondó és hiánypótló könyvek ezek, amelyek a mai magyar társadalom egyik legnagyobb tabuját feszegetik.
Értetlen kérdésektől az alázatig
Mit érezhet egy nő egy sokadik sikertelen lombikprogram után? Milyen szavakkal írható le a szégyen, amit egy meddő férfi kénytelen átélni? Hogyan szerelheti le a család vagy a barátok értetlen reakcióit egy pár, akik tudatosan választották a gyermektelenséget? Lehet közügy a gyermekvállalás? Hol van a határ az érdeklődés és az illetlen véleménynyilvánítás között?
Ezeket a kérdéseket és még sok száz másikat feszegeti Tanács Eszter mindkét könyve. Bár a történetek olvasása közben előfordul, hogy akaratlanul is szimpatizálunk az egyik szereplővel és nem értünk egyet egy másikkal, az olvasás végére ezeknek a felületes ítéleteknek elvész a jelentősége. Ez a könyv igazi nagyszerűsége, hogy minden történetnél úgy érezhetjük, igazán megtisztelő, hogy valaki bepillantást enged a legszemélyesebb dolgaiba.
A történetek fellebbentik a fátylat a sikertelen gyermekvállalást övező fájdalomról és szégyenről, megmutatják azt a nőkre és férfiakra egyaránt nehezedő társadalmi nyomást, ami sokszor humorosnak szánt baráti kérdésekben nyilvánul meg.
Emellett megláthatjuk azt is, hogy az egészségügyi okok mellett számos trauma, rossz beidegződés vagy érzelmi indok húzódhat a gyermektelenség mögött, hiszen előfordulhat bármelyikünkkel, hogy bármennyire is vágyik arra, hogy szülő legyen, nem találja meg a számára megfelelő párt, akivel vállvetve elindulna a gyermekvállalás útján.
Olvasás közben rájövünk, hogy talán nem kell mindig mindenáron feltenni a bennünk felmerülő kérdéseket. Ha azonban mégis kérdezünk, tegyük azt érzékenyen és empátiával, mert nem tudhatjuk, mikor futunk bele egy igazán szívfacsaró történetbe.
A sokféleség mint érték
Vajon más okok vezetnek a gyermektelenséghez egy nőnél, mint egy férfinál? Hol vannak gyermekvállalás biológiai, életkori vagy szociológiai határai? Más szabályok vonatkoznak a nőkre és a férfiakra ebben a kérdésben?
A könyvekben szereplő történetek egyik fontos tanulsága, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, míg egy nő könnyen „kifuthat az időből”, addig egy férfi korlátlan ideig vállalhat gyermeket.
Ezt azonban, mint a gyermekvállalást övező minden szempontot, általában az összes befolyásoló körülménnyel együtt kell vizsgálni, nincsenek és nem is lehetnek univerzális szabályok. Tanács Eszter könyveinek számomra legnagyobb értéke az elmesélt történeteken keresztül elénk táruló sokféleség. Ezek nem csupán a mesélők bátorságát és sokszor kibírhatatlannak tűnő érzéseit hozzák közelebb az olvasóhoz, hanem megerősítenek abban, hogy mindannyiunknak joga van a saját döntéseihez, érzéseihez és fájdalmához.
Mindannyian eldönthetjük, mikor, kivel és milyen körülmények között szeretnénk gyermeket vállalni, ha egyáltalán belevágunk ebbe a kalandba. Ha azonban úgy alakul, hogy akaratunk ellenére nem válhatunk szülőkké, jogunk van a gyászhoz, a fájdalomhoz és az ítélkezésmentes gyógyuláshoz.
Ezek a történetek arra inspirálnak, hogy ahelyett, hogy a saját választásunkat próbálnánk számon kérni másokon – sokszor a neveltetésük, vallási vagy politikai nézetei, esetleg még számukra is ismeretlen tényezők feltárása nélkül –, nézzük meg, mit tanulhatunk a történetükből, a választásaikból és abból, ahogyan az élet adta helyzeteket kezelik.
A könyvekben bemutatott történetek mindannyiunkhoz szólnak: a csipkelődő kérdéseket feltevő barátoknak, a rossz híreket közlő orvosoknak, a gyermektelen párok fölött ítélkezőknek és mindazoknak, akik a történetek mögött hajlandóak meglátni az embert, és még inkább azoknak, akik nem.
Kiemelt kép forrása: fulszoveg, Instagram
