Jim Towey könyvének címe, a Szeretni és szeretve lenni látszólag egy eszményi létállapotot jelöl, valójában azonban egyben életcél és jelszó. Jelszava a Kalkuttai Szent Teréz, azaz Teréz anya által 1948-ban alapított a Szeretet Misszionáriusai nevű rendnek, ami küldetésül azt a laikus, materialista emberek számára teljesíthetetlennek tűnő, szent feladatot választotta, hogy a világ legszegényebbjein segítsen. Towey Teréz anyával történt végzetszerű találkozása után a rend vezetőjének közvetlen munkatársa lett, így szembesülhetett egy igazi szent valódi arcával.
Towey-nak valódi spirituális élményben volt része 1985-ben, mikor egy kalkuttai delegáció tagjaként először nézhetett Teréz anya szemébe.
A pillanatból egész életére szóló küldetéstudatot nyert, és előbb önkéntesként, majd addigi életét és anyagi javait feladva jogi tanácsadóként csatlakozott a rend vezetőjéhez, vele utazott, találkozókat szervezett magasrangú politikusokkal, és kezelte jogi ügyeit. Ebből a rendkívül szoros együttműködésből született tulajdonképpen ez a könyv, mely korántsem egymásra hányt életrajzi adatok gyűjteménye, sokkal inkább egy bensőséges portré, amely feltárja Teréz anya emberi oldalát, spirituális küzdelmeit és rendíthetetlen elkötelezettségét a legszegényebbek iránt.
Towey a Teréz anyával való napi szintű és egyre személyesebb baráti kapcsolatán át részletesen bemutatja, hogyan nőtte ki magát a Szeretet Misszionáriusai egyetlen, erős nő törekvéséből egy olyan nemzetközi szervezetté, amely mára 139 országban működtet ingyenkonyhákat, egészségügyi klinikákat, hospice-okat és menedékhelyeket.
A rendkívül közvetlen és őszinte hangulatú kötet igazi ereje mégsem ennek az egyébként is rendkívüli vállalkozásnak a világsikerében rejlik, hanem abban, hogy Towey minden eddiginél közelebb hozza az olvasóhoz Teréz anya alakját,
aki itt nem valamiféle megközelíthetetlen bibliai jelenésként tűnik fel a szeretet zászlóját lobogtatva, hanem hús-vér lényként, aki ugyanúgy megküzd a kétely napi szorításával.
Egyrészt ott van a Teréz anya hétköznapi arca: hogy miként küzdött meg egy folyamatosan növekvő népszerűségű és strukturálisan is egyre nagyobbá váló „cég” vezetői kihívásaival, miként dacolt a hírnév veszélyeivel, és hogyan fogadta el az öregedés megaláztatásait, hogyan kovácsolt belőlük diadalt. Olyan pillanatokat is megoszt, amikor Teréz anya falta a csokoládéfagyit, viccelődött a miniszoknyákról, vagy éppen ellentmondott az Egyesült Államok elnökének. E pillanatai azonban nem gúnyból vagy magamutogatásból, esetleg személyes ambíciókból fakadtak, hisz mindvégig első és egyetlen küldetését, a szegények megsegítését célozták.
És persze az érem másik oldala, amiről a cím is szól, és ami Towey szerint is a legfontosabb: Teréz anya sem volt mentes a kételyektől, ő is elveszítette néha a lelkesedését,
egy-egy komolyabb kudarc után akadtak kifejezetten nehéz pillanatai, mikor szervezete és az emberiség jövőjét is meglehetősen sötéten látta, és mikor komoly erőfeszítésébe került, hogy képes legyen megtartani töretlen hitét a szeretetben. Ezek az igazán tanulságos epizódok, itt ütközik ki az a mélyen gyökerező spirituális hit, ami a szakadék széléről is képes visszarántani minket, és ami Teréz anya nem mindennapi életútján és kőkemény döntésein át inspirálóan hathat ránk, olvasókra is.
Szeretni és szeretve lenni; Towey könyve után ez a kifejezés már nem pusztán valamiféle populáris, üres frázis marad, amit a tükör előtt mantrázhatunk, hogy kiegyenesedjen a lelkünk, sokkal inkább kézzel fogható útmutatás – ahogy Teréz anya teljes élete –, így a kötet épp azzá válik, amire ebben a rideg világban a szeretet ünnepe előtt a leginkább szükségünk van. A lélek eledelévé.
Kapcsolódó cikkek:
