• Kossuth- és József Attila-díjas író, nyelvész, dramaturg, újságíró és műfordító. Karinthy Frigyes fiaként egész gyerekkorában íróóriások vették körül, többek között Kosztolányi Dezső, Devecseri Gábor és Szerb Antal is gyakori vendég volt náluk. Apja bohém művészközegét Szellemidézés (1946) című regényében örökítette meg.
  • A második világháború alatt folytatta egyetemi tanulmányait, és egy apró zsinegüzlet működtetéséből tartotta fenn családját. Budapest ostroma alatt hamis papírokkal bujkált, hogy ne kelljen bevonulnia katonának.
  • Erős testalkatú férfi volt, a sport és a versengés szinte egész életét meghatározta. Játszott az FTC vízilabdacsapatában, később a klub úszó- és vízilabda-szakosztályának elnöki tisztjét is betöltötte.
  • Írásaiban a tudományos, elemző szemlélet és az instabil társadalmi-politikai környezet visszásságaira reflektáló abszurd jegyei keveredtek. Egyik legismertebb műve az Epepe (1970) című regény. A történet főhőse egy végtelennek tűnő, idegen nyelvek, szokások és rítusok uralta metropoliszban találja magát, ahol mégis a mi világunk sokszor alantas motivációi törnek a felszínre.