• Német drámaíró, kritikus, költő, a színházművészet 20. századi megújulásának vezéralakja, az úgynevezett „epikus színház” hagyományának megteremtője. Leghíresebb művei a Koldusopera (1928), a Kurázsi mama és gyermekei (1939) és A kaukázusi krétakör (1945).
  • Orvosi egyetemre járt, amikor az I. világháború utolsó hónapjaiban besorozták. Katonaorvosi feladatokat látott el, a háború után nem sokkal azonban végleg felhagyott ezzel a hivatással, és a színház világa felé fordult.
  • Húszas évei elején kabaréénekesként lépett fel, mandolinnal kísérte saját dalait. 1919-ben megírta első komolyabb színpadi művét, a Dobszó az éjszakában című drámát, hamarosan pedig a német kulturális élet legnagyobbjai, Lion Feuchtwanger és Erwin Piscator mellett kezdett dolgozni.
  • 1933-ban, Adolf Hitler hatalomra kerülése után elhagyta Németországot, másfél évtizedig Skandináviában és az Egyesült Államokban élt. Miután az amerikai hatóságok a hidegháború első éveiben Amerika-ellenes tevékenységekkel vádolták, 1949-ben visszatért Berlinbe, és feleségével közösen saját színházat alapított, a Berliner Ensemble-t, ami jelenleg is működik a ma már Brechtről elnevezett téren.