• Ír drámaíró, költő, esszéista és újságíró, aki legalább olyan híres volt elbűvölő személyiségéről és frappáns megjegyzéseiről, mint irodalmi műveiről. Leghíresebb műve a Dorian Gray arcképe (1890-91) című regény.
  • Oxfordi diplomája megszerzése után visszatért szülővárosába, Dublinba. Két évig udvarolt egy lánynak, aki végül Bram Stokerhez, a Drakula írójához ment hozzá. Wilde Londonba költözött, és írásaival hamar a város irodalmi életének központi figurájává vált. Az amerikai kontinensen is turnézott esztétikai témájú előadásaival. Kanadától a coloradói ezüstbányákig több mint 140 helyszínen beszélt művészetelméletről, költészetről, vagy épp lakberendezésről.
  • Londonban ismerkedett meg és keveredett szerelmi viszonyba Lord Alfred Douglasszel, egy fiatal rajongójával. A viktoriánus angol erkölcsök nem tűrték meg a homoszexuális kapcsolatokat, így Wilde-ot a fiú apjával folytatott pereskedés után két év kényszermunkára ítélték. A börtönben töltött időszakban született két legmeghatóbb műve, a De Profundis (1897) című irodalmi levél és A readingi fegyház balladája (1898) című vers.
  • Szabadulása után Párizsba költözött, ahol kölcsönökből és hitelekből, betegeskedve élt egy elhanyagolt szállodai szobában. Néhány nappal a halála előtt megjegyezte: „A tapétám és én élet-halál harcot vívunk. Egyikünknek mennie kell.”