• Francia író. Életművének terjedelme nem, de sokoldalúsága mérhető Goethéhez. Írt verset, kisregényt, számos esszét és kritikai művet, emellett Edgar Allan Poe műveinek nagyszerű fordításait is neki köszönhették a francia olvasók. Legismertebb műve a francia szimbolizmus ikonikus – és Baudelaire egyetlen – verseskötete, A romlás virágai (1857). Az utókor neki tulajdonítja a „modernitás” kifejezés feltalálását.
  • Édesapját – aki a szerző születésekor 60 éves volt – korán elvesztette, 21 éves korában, felnőtté válásakor azonban tetemes örökségre tett szert általa. Baudelaire annyira nem tudott bánni a pénzzel, hogy édesanyjának és mostohaapjának komoly erőfeszítésébe került, hogy az ifjú költő vagyonát megóvják annak könnyelmű életvitelétől.
  • Párizsban előbb volt híres bohém életstílusáról és polgárpukkasztó nézeteiről, mint irodalmi teljesítményéről. Bár esszéit és kritikáit egy szűk irodalmi kör már olvasta, eleinte a kulturális-társasági életben inkább tűnt ki extravagáns megjelenésével és műgyűjtőszenvedélyével.
  • Számtalan szeretője volt, a legismertebb közülük Jeanne Duval haiti-francia színésznő, „a fekete Vénusz”. A Duvalról készült leghíresebb portrét Baudelaire jó barátja, Édouard Manet festette 1862-ben – a kép ma a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja.