• Az akkor Poroszországhoz, ma Lengyelországhoz tartozó Gdanskban született német filozófus, a modern eszmetörténet egyik legnagyobb hatású gondolkodója. Legismertebb műve A világ mint akarat és képzet (1819). Gondolkodására Immanuel Kant és a buddhizmus tézisei voltak a legnagyobb hatással, a buddhizmus egyik alaptételéhez hasonlóan Schopenhauer is a vágyakat tartotta minden szenvedés forrásának.
  • Eleinte orvostudományt tanult az egyetemen, de hamar átjelentkezett a filozófiai fakultásra. Kiemelkedő diák volt, doktori címét 24 éves korában kapta meg.
  • Egyedül élt, az embereket kerülte, minden társaságát rajongásig szeretett uszkárjai jelentették. Nagyon kedvelte az állatokat, több esszét is írt az állatok védelmében, és vallotta: nem lehet jó ember, aki az állatokkal kegyetlenül bánik.
  • Kortársairól, a német idealizmus filozófusairól lesújtó véleménye volt. Fichtét, Schellinget és Hegelt sarlatánoknak nevezte, írásaikat pedig náluk nagyobb gondolkodóktól összelopkodott fércmunkáknak.