• Drámaíró, a francia klasszicizmus egyik legjelentősebb képviselője, az első francia szerző, aki nem kényszerült rá, hogy az írás mellett más foglalkozást is űzzön. A Nagy Sándor (1665), az Andromaché (1667) és a Phaedra (1677) című drámák szerzője.
  • Első, A testvér-ellenfelek (1664) című drámáját még Molière színi társulata számára írta. Molière-rel az után szakítottak, hogy Racine elcsábította a nagy előd egyik színésznőjét, Thérèse du Parcot. Nem sokkal később a nő titokzatos körülmények között meghalt, és a párizsi közvélemény biztosra vette, hogy Racine mérgezte meg szeretőjét.
  • Hogy a feltörekvő Racine-t ellehetetlenítse, a párizsi színműírás „nagy öregje”, Pierre Corneille, megbízott egy rivális szerzőt, hogy írjon darabot ugyanabban a témában, amin Racine is dolgozott. Nicolas Pradon darabját két nappal Racine Phaedrája után mutatták be, és még bértapsolókat is felfogadtak a bemutatóra. Ennek ellenére végül Racine verziója bizonyult népszerűbbnek.
  • Idősebb korában XIV. Lajos, a Napkirály udvari történetírója lett, megházasodott, és született hét gyermeke. Miután udvari tisztviselő lett, nem írt több drámát. Valószínű, hogy a drámaírás felé nem olthatatlan művészi ambíció, hanem a társadalmi előrelépés vágya vezérelte.