• Nobel-díjas kolumbiai író, a 20. századi latin-amerikai irodalom kiemelkedő jelentőségű alakja, a mágikus realizmus műfajának egyik első és legfontosabb képviselője, olyan mesterművek szerzője, mint a Száz év magány (1967), a Szerelem a kolera idején (1985) és Az ezredes úrnak nincs, aki írjon (1961).
  • Főleg anyai nagyszülei nevelték, akiknek erőteljes karakterei Márquez számos művében felbukkannak. Háborús veterán nagyapjától politikai világnézetét, nagyanyjától pedig a mindennapokban megjelenő varázslat iránti érdeklődését örökölte.
  • Szocialista beállítottsága, Fidel Castróval ápolt jó viszonya, valamint az amerikai imperializmussal szemben megfogalmazott kritikái miatt az 1990-es évekig csak ritkán utazhatott az Egyesült Államokba. Ennek ellenére 1961-ben beutazta az USA déli államait, hogy saját szemével láthassa egyik irodalmi példaképe, William Faulkner regényeinek színhelyét.
  • Amikor Mario Vargas Llosa, a perui író egy futó kaland kedvéért elhagyta a feleségét, az asszony sok időt töltött Márquezék barcelonai otthonában. Miután Vargas Llosa és felesége kibékültek, szárnyra kaptak pletykák, melyek szerint Márquez nem csak baráti tanácsokkal látta el a nőt, amíg nála vendégeskedett. Amikor legközelebb találkozott Márquezzel, Vargas Llosa egy jobbegyenessel fejezte ki féltékenységét. A két író később kibékült, és a Száz év magány 40. évfordulójára készült kiadáshoz már Vargas Llosa írt előszót.