• Kossuth-díjas magyar költő, műfordító. A Veszprém megyei Felsőiszkázon született, gyerekkora földművelő, paraszti életmódja mély nyomot hagyott benne, és egész pályafutására hatással volt – a természet tisztelete és a szegényparaszti réteg sorsa iránti érzékenység számos művében tetten érhető.
  • Tízéves korában csontvelőgyulladást kapott, és az emiatt szükségessé vált műtét során az őt operáló orvos olyan súlyosan megsértette az idegeket a lábában, hogy ettől fogva egész életében járógép használatára kényszerült. Az orvosokkal szemben haláláig bizalmatlan maradt.
  • Eleinte rajzművésznek készült, tanult az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán is, csak akkor jelentkezett át a bölcsészkarra, amikor első versei sikert arattak. A vizuális művészetekkel azonban nem szakított, több könyvét is maga illusztrálta. 1959-ben az Élet és Irodalom szerkesztőségében is képszerkesztőként kezdett dolgozni, később a lap főmunkatársa lett.
  • Műfordításai és átiratai révén fontos szerepe volt a bolgár és a délszláv költészet magyarországi népszerűsítésében.