Tamási Áron híres gondolata, miszerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, mára kiegészült a párjával: azért vagyunk a világon, hogy valahová elutazzunk benne. Lehetőleg többször is. Ezeknek az utazásoknak a megtervezéséhez kínál ötleteket a Bakancslista sorozat három kötete, a Föld, illetve Magyarország legvonzóbb, legérdekesebb, legfurcsább és legcsodálatosabb helyszíneit bemutató útikalauz, és a vad tájakon kalandokra hívó vastag könyv.
Bakancslista – 1000 kihagyhatatlan úti cél a nagyvilágból
Miközben nézegettem, azon törtem a fejem, vajon más is ugyanolyan technikával fogja-e olvasni ezt a könyvet, mint én. Először megnézi a tartalomjegyzéket, és elégedetten megállapítja, hol mindenhol járt már? Azután fellapozza a számára ismerős helyszínekről szóló beszámolót, és ellenőrzi, a saját élményei megegyeznek-e a szerzőével? Majd kényelmesen nekivág elölről, minden oldalon megáll, elálmélkodik, és mire a kötet végére ér, már össze is állt a fejében az útiterv, hová indul el legközelebb?
Én ugyanis ezt a módszert követtem, örömmel fedezve fel a listán a kis bajor falut, Oberammergaut, ahol tízévente passiójátékon mutatják be a helybeliek Jézus szenvedéstörténetét, és ahonnan nem sokkal azelőtt érkeztem haza, hogy a kezembe került volna a könyv. De lelkesen bólogattam akkor is, amikor szóba került a vitorlázás a görög szigetek körül, San Gimignano középkori tornyai Toszkánában, a dél-indiai Kerala tartomány lagúnáinak lakóhajói vagy a Grand Canyon, ahová még vissza kell mennem, mert annyira féltem a helikopteren, hogy végig behunyt szemmel kapaszkodtam az ülésbe, és az egész lenyűgöző tájból semmit nem láttam.
Aztán ráérősen hátradőltem, és lapozgatva álmodozni kezdtem, melyik, a szerzők által kipróbált kalandra neveznék be én is. Beköltöznék egy kísértetjárta skót kastélyba? Gyönyörködnék a sarki fényben? Megcsodálnám a Yosemite Nemzeti Park több ezer éves mammutfenyőit? Végigjárnám Mianmar pagodáit, vagy szivárványt kergetnék Hawaii-on? Végül úgy döntöttem, hogy így, ebben a sorrendben.
Kocsis Noémi: Bakancslista Magyarország – 777 lenyűgöző hazai kaland és úti cél
A nemzetközi kötetben mindössze egyetlen magyarországi úti cél szerepel, Budapest, két érdekességével: a Széchenyi fürdővel, ahol a vízben ülős sakkozást ajánlják az olvasók figyelmébe, illetve mint a zsonglőrködés nagyasszonyának, bizonyos Martha Trixie Frischkének a szülővárosa, ahol állítólag megtanulhatjuk ezt a cirkuszi mutatványt.
Ezt a hiányt pótolja a sorozat hazai kötete, amelynek szerzőjével tényleg keresztülkasul beutazhatjuk az országot, a zalakomári bivalyrezervátumtól a csarodai középkori templomig. A tartalomjegyzékben kereshetünk település szerint, de érdemesebb a szerkesztői alapelvet követve a különböző típusú időtöltések közül válogatni.
Az én kedvenceim rögtön az elején a „belassulós” kategóriába sorolt mélázóhelyek, gyógykertek és pszichoösvények lettek. Közülük némelyiket már korábban is ismertem, például a szarvasi arborétumot, ahol gyerekként szaladgáltunk az unokatestvéreimmel, a zselici csillagösvényt vagy az ozorai kastélyt, amelynek belső udvarán a narancsfák és reneszánsz szobrok között valódi itáliai hangulat uralkodik. Rácsodálkoztam viszont a márokföldi energiaparkra, a lovasi festékbányára, ahol valaha az ősember bányászott rituális célokra használt vörös agyagot, vagy a zánkai levendulás látogatóközpontra. Aki, velem ellentétben, a szabadidejében nem lazulni szeret, az választhat az adrenalinfröccsös lehetőségek közül búvárkodást, élve eltemettetést, hófánkozást és várbörtönből szabadulást, vagy a bulizós helyek kínálatából éjszakai fürdőzést, vadállatos szafárit és korcsolyás salsázást.
Az evős-ivós ajánlatok között halászlé, lángos és mézeskalács ugyanúgy szerepel, mint avasi fröccs, békési pálinka és macskák között elfogyasztott kávé, de indulhatunk gyalogtúrára, eredhetünk legendák nyomába és felfedezhetünk különféle, lassan feledésbe merülő hagyományokat is.
A kötet nagy erénye, hogy csupa elérhető, megvalósítható, kipróbálható lehetőségre hívja fel a figyelmünket, egyikre sem kell lemondóan rálegyintenünk, hogy á, az egy vagyonba kerül, oda én úgysem jutok el soha! Akár a következő hétvégén útnak indulhatunk.
Bakancslista – Vad tájakon – 1000 kaland nagyban és kicsiben
Egyfelől örvendetes, hogy az utazás mára demokratizálódott, és kevesek kiváltságából sokak számára elérhető időtöltéssé vált. Elvégre mindannyian szeretnénk testközelből megismerni a világot, és erre az olcsó repülőjáratok és az online szállásfoglaló oldalak jóvoltából ma sokkal több esélyünk van, mint valaha. Másfelől viszont veszélyes jelenség ez, mert a tömegturizmus olyan szinten amortizálja le a hirtelen felkapottá váló helyszíneket, Velence lagúnáitól a délkelet-ázsiai szigetekig, hogy egy világméretű járvány kellett ahhoz, hogy újra magukhoz térhessenek.
Az első két kötetnél később kiadásra került harmadik már a fenntartható turizmus szempontjait figyelembe véve született, és úgy biztat minket kalandozásra, hogy közben a természetvédelem fontosságát is hangsúlyozza.
Ez utóbbi rendkívül fontos szempont, hiszen a vadon élő állatok, legyenek bár oroszlánok az afrikai szavannán vagy dámvadak a bükki erdőben, egyáltalán nem örvendeznek neki, ha fényképezőgépet csattogtató turistahadak zúdulnak rájuk. Mit mondjak, én sem örvendeznék. És míg a gibraltári majmok kimondottan élvezik a látogatókat, a fejükre ugrálnak és kilopják a szendvicset a hátizsákjukból, addig nem vagyok biztos benne, hogy a bahamai orrszarvú leguán kedvesen ránk mosolyogna, ha megzavarnánk a napfürdőzésben. A vadállatok élőhelye világszerte vészesen csökken, és emiatt vészesen csökken az állományuk is, hacsak rég ki nem haltak már.
A könyv olyan túrákat ajánl, ahol szakszerű vezetéssel leshetjük ki a védett fajokat, – farkasokat Szlovákiában, hiúzokat Montenegróban, bikacápákat a mozambiki tengerben, vagy olyan nemzeti parkokat, ahol önkéntesként vehetünk részt az ott folyó állatmentési munkában. Mert a világ valóban tele van csodákkal, és rajtunk is múlik, ezek a csodák megmaradnak-e.