Csöndben, megbújva ülünk egy félhomályos könyvtárszoba félreeső sarkában, és két férfi beszélgetését figyeljük. Az egyikük a termetre apró (155 cm), ámde intellektus terén oly hatalmas Filozófus, a másik a Fiatalember, szívében megannyi kétellyel. Kishitű, önértékelési problémákkal terhelt, elveszett és magányos. Az életről, és annak értelméről beszélgetnek.

Hogy mi kell a boldogsághoz. Hogy miféle rossz társadalmi beidegződések gátolják az embereket abban, hogy önmaguk lehessenek. Hogy miért akarnak inkább másoknak megfelelni, semmint a maguk útját járni. A beszélgetés során szóba kerül neveltetés, kultúra, antropológia, pszichológia. A Fiatalember szkepszissel hallgatja a Filozófus olykor megdöbbentő kijelentéseit, de nyitott, és hajlik elfogadni s befogadni a hallottakat. Hetente érkezik látogatóba az öreghez, a könyvtárszobában beszélgetnek, mi, olvasók pedig ott ülünk a sarokban, megbújva, és csak isszuk a szavaikat. 

A világszerte több mint 4,5 millió példányban eladott Vállald fel bátran önmagad című könyv ezeket a beszélgetéseket írja le. Felmerül a kérdés, hogy hogyan tud egy könyv ilyen sikeres lenni, ami kizárólag filozófiai értekezéseket taglal?

Talán a siker titka abban rejlik, hogy nem akar egy hogyan éljünk ahhoz, hogy boldogok legyünk, önfejlesztő kiskáté lenni, hanem azzal a bravúrral él, hogy mély témákat tesz könnyen emészthetővé. És még csak nem is szájbarágósan teszi ezt. 

A kötetet japán szerzőpáros jegyzi. Fumitake Koga 1973-as születésű, sztáríró hazájában, több nagy sikerű és díjazott üzleti és ismeretterjesztő könyv szerzője. A húszas évei végén találkozott az 1956-ban született Ichiro Kishimivel, aki gyerekkora óta filozófusnak készült, főleg az ókori görög, platóni filozófiában mélyült el, s emellett nagy rajongója Alfred Adlernek.

Adler a pszichoanalízis és a jungi analitikus pszichológia mellé megalkotta saját irányzatát, az individuálpszichológiát. A könyv nyilvánvalóan a szerzőpáros éjszakákon át zajló diskurzusait dolgozta fel, a beszélgetős forma pedig Szókratész tanítási módszereit idézi. 

Eszmecseréjük során megkérdőjeleződnek életfelfogásunk alapjai. A Filozófus például vallja, hogy a boldogtalanság az egyén választása, miként az is, hogy kishitű lesz-e valaki. Szerinte nincsenek traumák, ugyanis egyetlen élmény sem határozhatja meg, hogy sikerre vagy kudarcra vagyunk-e ítélve. Egy trauma önmagában nem határoz meg semmit. Az már sokkal fontosabb, hogy mi magunk az adott eseményt milyen jelentéssel ruházzuk fel. Mert jelentést illetve jelentőséget mi tulajdonítunk az eseményeknek.

Felszabadító gondolatokkal találkozhatunk a könyvben, még ha nem is fogunk minden egyes felvetéssel egyetérteni (a felsorakoztatott érvek dacára). De ha csupán néhány gondolatot, hasznos tanácsot magunkévá teszünk, netán csak elgondolkozunk az olvasottakról, akkor is megéri elolvasni a Vállald fel bátran önmagad című könyvet! Ígérem!