Szakácskönyvet kiadni általában jó üzlet, persze csak akkor, ha a címlapon szereplő szerző kellőképpen népszerű. Sőt, ma már nemcsak kisebb és nagyobb sztároknak, de minden valamirevaló sorozatnak is van saját szakácskönyve. Hogy ezeket a műveket elősorban az adott sztár rajongói vásárolják, és nem a gasztronómia iránt érdeklődők, az nagyon valószínű. A kiadónak ilyenkor nagyjából két választása van.
1. Elhiteti a sztárról, hogy ő valójában egy pályát tévesztett séf, és Paul Bocuse hozzá képest csak a sarki Kispiszkos részeges szakácsa; kiderül kedvenc nótaénekesünkről, hogy két fellépés között csakis bálnamirigyet konfitál, imádott bűvészünkről, hogy még az espumát is szuvidálja, a korszakos lemezlovasról pedig megtudjuk, hogy egyszer még egy bakelitkorongot is sikerült fermentálnia.
2. A kiadó bevállalja a frankót, vagyis őszintén bemutatja, hogy az adott sztár is éppen olyan, mint a legtöbb rajongója, alig tud főzni valamit, de azt legalább nagyon: a híres realityhős mindig a saját székely bicskájával keni a zsíros kenyeret, másként nem ízlik neki, a sorozatszínész Negro cukorkát szopogat az abárolt szalonnához, a Nagymellű Celeb férje (aki így aztán maga is celebségre vitte) pedig fél kézzel és dobozból issza a laktózmentes tejet.
Snoop Dogg, a híres rapsztár szakácskönyve (első blikkre) inkább a második pontban leírtaknak felel meg. A hányatott ifjúságot háta mögött tudó előadó egy klasszikus képregény (Peanuts) egyik állatfigurájáról, Snoopyról kapta a nevét, akiről annyit kell tudni gasztronómiailag, hogy imádja a csokis sütit. (Félreértés ne essék, egy beagle kutyáról van szó.)
Elárulom, Snoop Dogg sem sokkal bonyolultabb kulináris karakter (gondolja a felületes szemlélő elhamarkodottan).
A Kutya vacsorája című kötetből megtudjuk például, hogy Dogg kamrájában mindig van ketchup vagy éppen só. A hűtőjében pedig mustár és vaj. És persze Moët pezsgő, hiszen a szponzorokat is be kell vonni, mert kell a pénz lóvéra. És ha van lóvéd, akkor például ehetsz Milliárdos Bacont, ami Snoop Dogg egyik kedvenc reggelije. Azért „Milliárdos”, mert eredetileg „Milliomosnak” hívták, de „Snoopy bácsi nem szórakozik aprópénzzel”. Hogy a nevén kívül mitől milliárdos e fogás, az nem derül ki. Ugyanis csupa olyan hozzávalókból készül, amelyeket akár még egy kezdő magyar tanár is megengedhet magának olykor: cukor, bors, csili, bacon.
Ez pont olyan, mintha Ganxsta Zolee „Maffiafőnök Tojásnak” hívná a szalonnás rántottát (ami egyébként a magyar tojásárakat figyelve nem is lenne olyan meglepő már).
Snoopy bácsi olyan különleges fogások receptjét is részletekbe menően közli, mint a fahéjas csiga, a tartármártás, a sajtos omlett, a cézársaláta, a mézes-mogyoróvajas gyümölcstál, a sült párizsis szendvics vagy éppen a chipsbundás csirkeszárny. Részletes gabonapehely-, cukorka- és chipskörképet kapunk a szerzőtől, szóval már-már ott tartunk, hogy reszketve várjuk a táblázatot, vajon hol lehet a Top 10 legjobb gázgyújtó gyufát kapni L. A.-ben, mikor meglepetésünkre kiderül, hogy ez a parizerfaló Kutya tulajdonképpen mégiscsak egy valóságos Paul Bocuse. Például Ausztráliában turnézott, és a hétcsillagos Versace Hotelben lakott, ahol „egyszerű földi halandók” nem fordulnak meg. És ott Homár Thermidort szolgáltak fel neki.
Snoppy bácsi ezután hazatért otthonába, és „tökélyre fejlesztette” a receptet. A Homár Thermidorról tudni érdemes, hogy bár sokan az isteni Escoffier-t tartják szülőatyjának, mégis sokkal valószínűbb, hogy a legendás Léopold Mourier séf találta fel Párizsban a nyolcszázkilencvenes évek elején, nevét Victorien Sardou Thermidor (1891) című darabjáról kapta, a séf ugyanis e színmű bemutatója után a színészgárdának tálalta fel legelőször e fogást. (Sardou nevét ma már kevesen ismerik, általában csak annyit tudnak róla, hogy Puccini Tosca című operájának szövegkönyvét Sardou La Tosca című drámája alapján írták.) Szóval Snoopy bácsi a Mourier által alkotott francia klasszikust „fejlesztette tökélyre” két müzlievés között.
Tehát rapperünk, aki fontosnak tartja képileg is dokumentálni, hogy ő akkora gourmet, hogy a hűtőjében még tejet és uborkát is tárol, üres perceiben újragondolja olykor a francia Haute cuisine („magas konyhaművészet”) egy-egy alkotását, és a tökélyre fejleszti e tökéletlen klasszikusokat.
Mindezt teszi sajátos stílusában, a Snoop-szlengben, mely nem éppen puhány, inkább „kemény, mint a kád széle”, az ételeket olykor „cuccosnak” hívja, máskor csak annyit jegyez meg egy-egy fogásról: „Bakker, tesó, ez milyen állat!” Sok hasznos gasztronómiai információt megtudhat a könyvből az egyszerű földi halandó (aki sose lakott Versace Hotelben, ahol még a hamutartó is Versace), például, hogy „a lazac már korántsem olyan menő hal, mint régen volt” vagy hogy a Pringles „a legállatabb chips”, de azt is megtudhatjuk, hogy „Miami nem csak a nők és az időjárás miatt annyira fasza hely, tesó”. Értem én, hogy valahogy magyarítani kell ezt az amerikai szlenget, de azt is vallom, hogy 2022-ben „szenyónak” hívni a szendvicset, az kurvára nem Gucci, bratyesz. „Istencsászár lesz a kajcsi”? A bolti kenyér „péki cucc”? A vacsora „összeröffenés”? Könyörgöm, ne!
Snoop Dogg konyhája hihetetlenül multikulti: van itt jamacai Raszta Csirke, Kínai Narancsos Csirke, taco és soul food, karibi, olasz, francia és további „fain kaják”. És tulajdonképpen még „sirály” is lehetne a „cucc”, ha az eredeti kiadó eldöntötte volna jó előre, hogy az 1-es vagy a 2-es figurát kell hoznia a Kutyának. Tehát az autodidakta gasztrozsenit vagy a kedves gasztrobunkót. Mert ez a könyv a kettő (zavaró) keveréke. Azt ugyanis nem „vágom kapcsiból” (igen, ez a fordulat is szerepel a könyvben, én kérek elnézést), hogy aki egy szakácskönyvben ódákat zeng az Orbit rágóról, az ugyanebben a műben hogyan állíthatja azt, hogy fölös idejében újragondolja („megsnooposítja”) a New York-i The W Hotel filet mignot receptjét.
Kiemelt kép: Alexandra Kiadó
