A félszigetet Andersen tette fel az irodalmi térképre még a 19. század elején, és valószínűleg azóta is ő a legismertebb dán író. A 21. században azonban izgalmasabbnál izgalmasabb kortárs regények születnek Dániában, bizonyítva, hogy a skandináv szerzők nemcsak a krimikben és az életmódtanácsadókban jeleskednek.
Sissel-Jo Gazan: Fehér virágok
Közéjük tartozik Sissel-Jo Gazan, akivel népes magyar rajongótáborának tagjai néhány éve a könyvfesztiválon személyesen is találkozhattak. Az eredetileg biológus végzettségű szerző műveinek ilyen jellegű érdeklődése különleges hangulatot kölcsönöz, két korábbi, magyarul megjelent regényében, A dinoszaurusz tollában és a Tintagombában is egy-egy természettudományi probléma körül bonyolódik a cselekmény. A Fehér virágokban pedig a növények kapnak fontos szerepet, így a narrátor Jenny gyógynövények iránti érdeklődése és a gyűjtemény, amelyet neves botanikusként számon tartott dédapjától örökölt meg.
Első látásra a regény helyszíne is igazi földi paradicsom. Samsø szigete a turisták kedvenc úti célja, homokos strandokkal, tengeri madarakkal, védett növényekkel és ökogazdálkodást folytató farmokkal, ahol híresen finom újkrumpli és eper terem. A szerző is itt töltötte a gyerekkora egy részét, és – mint egy interjúban elmesélte – soha többé nem élt ilyen közelségben a természettel. Ezek a tapasztalatok indították arra, hogy később biológiát tanuljon az egyetemen.
Ugyanakkor itt érte egy olyan élmény is, amely végül a Fehér virágokat inspirálta: a keringő hírek egy szexuális molesztálásnak áldozatul esett fiatal lányról. Ez lett a fő témája a regénynek, amely azzal indul, hogy eltűnik egy kamaszlány, majd miközben a sziget lakói mind amatőr nyomozóvá válnak, sorra derül fény csúnya titkokra. A könyvben felbukkanó legfelháborítóbb, leghátborzongatóbb esetek mind megtörténtek a valóságban.
„Kötelességemnek éreztem, hogy írjak erről, azért, mert veszélyes, és mert az emberek nem beszélnek róla. Éppen emiatt nem tudtam én sem elfelejteni azt a sok évvel korábbi eseményt.
Mert teljesen elfogadhatatlan dolgok történtek, amiket egyetlen gyereknek sem volna szabad átélnie – nyilatkozta a szerző. – Pontosan az teszi annyira különlegessé és ijesztővé, ha gyerekeket zaklatnak vagy hanyagolnak el: bárhol megtörténet, bármikor, a társadalom minden rétegében.” Sissel-Jo Gazan, maga is három gyerek édesanyja, ugyanazt üzeni, mint amit a gyermekvédelmi szakemberek szoktak hangsúlyozni: a gyerekek elleni erőszak egyetlen formája sem megengedhető, és minden formája megelőzhető.
Rosie Blake: Hygge szerelem
Az utóbbi időben nemcsak a skandináv szerzők nevét tanultuk meg kimondani, hanem megismertük életmódtrendjeik szavait is, a hyggétől a lagomon át a lykkéig. A szerző azért nem bízza a dolgot a véletlenre, gondosan elmagyarázza, mit is jelent a címbeli szó: a regény szereplőivel ellentétben mi már mindannyian tudjuk, valami olyasmit, mint a meghittség, a barátságos, meleg, otthonos hangulat. Ennek a megteremtésén munkálkodik először csak a saját, majd idővel mások életében is hősnőnk, a kis angol faluba vetődött fiatal dán nő, Clara.
A képzeletbeli falu, Yulethorpe nem a világ közepe, sőt. Sorra költöznek el a lakók, és sorra zárnak be az üzletek, még az egyetlen talpon maradt pubot is csőd fenyegeti. A helybeliek ennek ugyan nem örülnek, de különösebben tenni sem próbálnak ellene. Nem úgy Clara, aki váratlanul az utolsó, épp a redőnye végleges lehúzása előtt álló bolt, egy játékkereskedés élén találja magát.
És ha már ott találja, mindent elkövet, hogy megmentse az üzletet. Mindebben a fő segítségét a hygge gyakorlati alkalmazása, kitartó szorgalma, na és persze korábban befektetési bankárként szerzett tudása és anyagi bázisa jelenti. Már éppen minden jóra fordulna, amikor feltűnik a színen a bolt tulajdonosnőjének gyanakvó fia, Joe. Innentől nem kell sokat aggódnunk sem a bolt, sem a két rokonszenves fiatal miatt, a happy end csak idő kérdése.
Egyesek felróják a hollywoodi romantikus komédiáknak, hogy félrevezetik a nézőt, mert az el fogja hinni, hogy a mozivásznon bemutatott események lejátszódhatnak a valóságban, konkrétan az ő életében is. Szerintem viszont ilyesmit utoljára óvodás korában gondol az ember, később már tisztában van vele: a romkom filmek egyetlen célja, hogy másfél órára jól elszórakoztassák a nézőt. Hasonló a helyzet a romantikus regényekkel, így ezzel a könyvvel is.
A szereplői kedvesek és szerethetők, a jelenetek – például amikor a kőkemény üzletember Joe a könnyeit törölgeti egy Nicolas Sparks-filmen – viccesek, és közben kedvet kapunk mi is hygge környezetet teremteni. Ráadásként pedig azt a tanulságot is levonhatjuk, hogy aki a szívét követve pályát akar módosítani és abból megélni, hogy játékboltot nyit vidéken (ékszert tervez, selyemsálat fest, vászonszatyrot gyárt, jógaórát tart stb.), annak előbb jó sok pénzt kell keresnie befektetési bankérként.
Hans Christian Andersen: A vadhattyúk
Andersen persze halhatatlan. Kislánykoromban volt egy gyönyörű, díszkiadású mesekönyvem tőle, csodaszép, színes rajzokkal. Ha behunyom a szemem, a mai napig fel tudom idézni őket: zöld krinolinos hölgy lép ki a bodzabokorból, Pöttöm Panna utazik pillangó vontatta levélcsónakján, a kis Gerda szánját repíti iramszarvas a Hókirálynő birodalmába, a rendíthetetlen ólomkatona áll vigyázzban a papírhajón, míg a csatorna partján rosszindulatú patkány ólálkodik. Hát én ezektől a meséktől akkoriban úgy féltem, hogy éjszaka nem tudtam aludni. A mai eszemmel már tudom, azért, mert nem gyerekeknek íródtak. És ennek megfelelően felnőttként tanultam meg szeretni őket.
Az egyik kedvencem azóta is A vadhattyúk, regényes hangulata, illetve a rendkívül erős női főszereplő miatt. A vándormotívum ismerős lehet más mesékből: a fivéreket gonosz varázslat madárrá változtatja, és a kishúguknak kell megváltania és visszaváltoztatnia őket emberré azzal, hogy durva növényi rostokból inget sző nekik, és addig nem szólalhat meg, amíg a munkájával el nem készült.
Andersent láthatólag foglalkoztatta a kényszerű női némaság témája – lásd még a kis hableányt – ezt a motívumot pedig ma szokták úgy értelmezni, hogy a férfiak uralta közegben a nők nem tudnak hangot adni saját kiszolgáltatottságuknak. Másfelől azonban ez a lány nagyon is határozott és öntudatos karakter, aki maga dönt úgy, hogy megmenti a bátyjait. Tagadhatatlanul áldozatot hoz, de azért, mert szereti a testvéreit (akik történetesen férfiak), és amit eltervezett, véghez is viszi.
A nem magyarul íródott klasszikusokat időről időre utoléri az a sors, hogy újrafordítják őket, jellemzően azzal a magyarázattal, hogy a korábbi szövegváltozat „elavult”, a gyerekek/fiatalok/mai olvasók egy sor kifejezést már nem értenek meg. Szerintem viszont mindannyian úgy tanuljuk meg az anyanyelvünket, hogy nap mint nap addig ismeretlen szavakkal találkozunk, és folyamatosan bővül a szókincsünk.
Ez a kiadás Rab Zsuzsa gyönyörű, veretes fordítását használja. Csak reménykedni tudok benne, senkinek nem jut eszébe lecserélni pusztán azért, mert olyan szavak fordulnak elő benne, mint palavessző, zsúptető, zsombék, tilol, talyiga, daróc. Vagy a komplett mesét száműzni az irodalomból azzal az indoklással, hogy a sztorija a női alávetettség példájaként is felfogható.
