Füredi Júlia felsővezető volt egy banknál, amikor felmondott, mert úgy érezte, kiégett. Eleinte a saját érdekében ásta bele magát a témába, ma pedig mint szervezetpszichológus és vállalatikultúra-szakértő segít másoknak. Könyvében a bejárt út alatt gyűjtött tapasztalatait, tudását foglalta össze. Hasznos olvasnivaló mindenkinek, aki úgy érzi: ELÉG!
Sokan akkor is félnek váltani, elhagyni egy munkahelyet, ha az már régóta nem jelent kihívást, örömöt, rosszabb esetben megbetegíti az embert. Melyek voltak az ön esetében a kiégés jelei?
Mondhatnám, hogy nagy magabiztossággal tudtam magam diagnosztizálni, de ez nem igaz. Valójában fogalmam sem volt arról, mi történik velem, csak azután tudtam ennek a mélyére ásni és megérteni, amikor már felmondtam. És az sem ment egyik napról a másikra, majdnem két éven át nyüglődtem.
Számomra az volt a legerősebb jelzés, amikor azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon mennyi idő van még hátra az életemből, és azt mivel és kiknek a társaságában szeretném eltölteni. Ez olyan erős kontrasztban állt a mindennapjaim valóságával, hogy tudtam, szabadulnom kell.
Ugyanakkor fontos megjegyeznem, hogy szerettem a munkámat, kiváló csapatom volt és jó eredményeim, de egy felsővezetőnek a vállalati belpolitikai csatározásokat is állnia kell, és belőlem ez nagyon sokat kivett. Mivel a férjem abban az időben átképezte magát, én voltam az elsődleges családfenntartó, tehát nem dobhattam be a törülközőt egy-egy ilyen kimerítő belvillongásnál, mert fizetni kellett a jelzáloghitelt és minden egyebet.
A választás szabadságának hiánya őrölt fel. Visszatekintve, szörnyen viselkedtem, folyton ingerült voltam és fáradt,
és ha szabadságra mentem, már a legelején azon izgultam, hogyan leszek képes összeszedni magam az első munkanapra.
A környezete támogatta a döntés meghozatalakor?
A végleges felmondásomat megelőzően volt már egy „kiugrási kísérletem,” akkor a főnököm lebeszélt róla azzal, hogy ne vicceljek, szükség van rám, legyek türelmes, majd elmúlik. Ez persze jól esett a lelkemnek, de aztán rájöttem, hogy ezzel csak ő nyert. A felmondásom végül hirtelen elhatározásból született. A férjem annyit mondott a telefonban: „Jól van szívem, gyere haza. Minden rendben lesz.” Amikor a kamasz gyerekeimnek bejelentettem, hogy mostantól többet leszek velük, kétségbe esve néztek egymásra. Ezen ma is nagyokat nevetünk.
Rendhagyó módon a könyv legelején felajánl egy rövid verziót azoknak, akiknek nincs ideje azt végigolvasni. Három fejezet „kötelező”: mi a kiégés, milyen tünetei vannak és hogyan szabadulhatunk meg tőle.
Az volt a célom, hogy az is, aki teljesen ki van égve, érezze, hogy tudom min megy keresztül, és azzal is tisztában vagyok, hogy nincs türelme hosszasan olvasni. A kiégés definíciói közül Aronson, amerikai pszichológus meghatározását tartom a legpontosabbnak. Ő úgy fogalmaz, hogy
a kiégéshez a hosszú időn át folyamatosan fennálló érzelmi stressz vezet, ami aztán fizikai, pszichés és mentális kimerülést okoz.
Nem köti foglalkozáshoz, nem állítja azt, hogy az ember csak a munkahelyén éghet ki és ez lényeges különbségtétel a többiek meghatározásához képest. Hosszú időn át tartó érzelmi stressz fakadhat egy rossz családi vagy párkapcsolatból is, okozhatja trauma, egy régóta hordozott titok, vagy éppen az, hogy nem tudjuk tartani a határainkat. De kiégéshez vezetnek az olyan élethelyzetek is, mint például az életközépi válság, a klimax vagy, hogy kirepülnek a gyerekeink. A tünetek lehetnek fizikaiak, belobbanhatnak lappangó, krónikus bajaink, beállhat a nyakunk, a hátunk, kiugrik a vérnyomásunk, elkezdünk sokat enni és rosszul aludni.
A mentális jelek közé tartozik, hogy nehezen tudunk koncentrálni és egy apróbb probléma megoldásának kigondolása is fárasztó. A pszichés jelek pedig az állandó morgás, a düh, a frusztráció. A legkisebb dologra ugrunk, türelmetlenek, ellenségesek vagyunk, de akár érezhetjük azt is, hogy semmi nem érint meg bennünket, képtelenek vagyunk az együttérzésre.
Miért nem segít feltétlenül ilyen esetben a meditáció, a sport vagy más figyelemelterelő tevékenység?
A meditáció és a sport a kiégés megelőzésére nagyszerű módszer. Sőt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy folyamatosan jelen van az életünkben az érzelmi stressz, az ezzel való megbirkózásban kiváló segítség lehet egy pszichológus. Ámde, ha a teljes kiégettség állapotában vagyunk, ezek egyike sem működik. Ezért is fontos, hogy meg tudjuk különböztetni: vajon még csak úton vagyunk a kiégés felé vagy már teljesen elmerültünk benne.
Mi az a Főnix Program, amiről a könyvben is szó esik?
Egy olyan folyamat, aminek segítségével be tudjuk azonosítani az életünkben jelentkező érzelmi stresszforrásokat, és egy széles eszköztárból személyre szabottan tudjuk összeválogatni magunknak azokat a módszereket, technikákat, amikkel meg tudjuk előzni a kiégést vagy ki tudunk lábalni belőle. A programot úgy állítottam össze, hogy mindenki rátaláljon azokra az elemekre, amelyek neki segítenek.
Van általános tanácsa, mikor érdemes váltani? Mit üzen a kifogást keresőknek?
A kifogást keresőknek az a rossz hírem, hogy ugyanannyi erőfeszítésükbe telik a jelenlegi, kiégéshez vezető helyzetüket fenntartani, mint a változást meglépni. Így én mindenképp ez utóbbira szavazok. Amikor annyit morogtuk már magunkban, hogy ebből elég, és végre hangosan is képesek vagyunk kimondani, akkor eljött a változtatás ideje.
Stankovic Mona pszichológus a munkahelyi kiégésről
„A kiégés hivatalosan nem betegség, nincsen diagnosztikai kritériuma, mégis sok testi, érzelmi és mentális tünet társul hozzá. Egyéntől függ, hogy ki, mit él meg stresszorként a munkahelyén, ahogy az is, hogy milyen tünetcsoporttal reagál rá. Elterjedt tévhit, hogy csak idősebb, hosszú ideje dolgozó munkavállalók égnek ki, a gyakorlat azt mutatja, hogy ez a fiatalok körében is gyakori. Minden az életünkben bekövetkezett változás, legyen az jó vagy rossz, hatással lehet arra, ahogyan értékeljük a munkahelyünket. Ezért fontos, hogy folyamatosan figyeljük, milyennek éljük meg a munkánkat, és gondolkozzunk el a váltáson, ha már huzamosabb ideje nehézséget, kedvtelenséget tapasztalunk magunkon.
Ha mégsem bírunk a váltás mellett dönteni, megpróbálkozhatunk olyan technikák alkalmazásával, amelyekkel visszatöltjük az erőforrásainkat, ezekből nagyon sok példát találunk Füredi Júlia könyvében.
A munkahelyihez hasonlóan párkapcsolati nehézségek esetén is megélhetünk hasonló érzelmi kiüresedést vagy sivárságot, de az érzelmi kimerülés bár meghatározó, nem kielégítő tünete a kiégésnek. Tehát, tudományos szempontból a párkapcsolatokban megélt stresszt nem nevezhetjük kiégésnek, a hétköznapi szóhasználatban azonban használják ezen a területen is szinonimaként.
Nagyon értékes része a könyvnek, hogy külön foglalkozik a megelőzéssel és a kilábalással. A könyv érthetően és átláthatóan írja le a kiégés szerteágazó tünettanát, fő erénye pedig a számos különböző összetettségű és nehézségű készségfejlesztő feladat érthető és gyakorlatorientált leírása. Ezek mind remek kapaszkodók lehetnek az érintettek számára.”
