„A nyugat-európai képzeletben Kelet-Európa a vadnyugat egyfajta tükörképeként él: a vadkelet, ahol a papok keresztre feszítik az apácákat, hogy kiűzzék belőlük az ördögöt, ahol a gyárak füstöt okádnak magukból, és ahonnan a füstös képű cigánygyerekek jönnek, hogy lemészárolják London és Bécs parkjaiban a hattyúkat. Ez a bulvár változat.
Létezik azonban egy kifinomultabb megközelítés is, mely szerint az itteni népek örök gyűlölködésben élnek egymással. Pedig a Duna mindannyiuk partjait mossa, mindenkit emlékeztet a távoli tájakra, ahonnan látogatók érkeznek, hol kereskedni, hol pihenni, hol letelepedni. A Duna vigaszt nyújt, a tolerancia szent igéjét hirdeti. És a tengerparttól messze eső országok számára a természet erejét hirdeti.”
Nick Thorpe, a BBC kelet-közép-európai tudósítója, Magyarország-szakértő közel négy évtizede él Budapesten. Első cikkét is a Dunáról írta:
a bős-nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozások hozták ide, de annyira magával ragadta az ország, hogy úgy döntött, marad még egy kicsit. Aztán jött a rendszerváltás, Nick Thorpe pedig Magyarországon telepedett le.
A fenti idézetből is kitűnik, szorosabb a viszonya a Dunával, mint a Temzével, talán jobban ismeri a folyót, mint azok, akik a partján élnek: románok és szerbek és bolgárok és magyarok és svábok és bosnyákok és cigányok és osztrákok és németek. Annyira megbabonázta ez az országokon átívelő víztömeg, hogy úgy döntött, végigjárja minden négyzetcentiméterét a Fekete-tenger torkolatától, Sulinától indulva egészen a forrásáig, a németországi Donaueschingenig, ahol a Fekete-erdő mélyén, a Breg és a Brigach patakok találkozásából megszületik a Duna.
3000 kilométeren és 10 országon átívelő utazása egy évig tartott, amely jóval többet követelt tőle szimpla újságírói kíváncsiságnál:
nemcsak felkereste a folyót szegélyező településeket, de az adott tájegységek etnikai, területi, politikai és ökológiai jellemzőit is behatóan tanulmányozta.
Élményeit 2015-ben kiadott könyvében foglalta össze, 2020-ban pedig a Spektrum Tv saját gyártású, nyolcrészes dokumentumfilm-sorozatban dolgozta fel azt. Könnyed mégis irodalmi stílusban megírt útikönyve, ahogy a sorozat is, a Duna kulturális sokszínűsége mellett feleleveníti a magyar és az európai történelem drámai eseményeit Marcus Aureliustól a török uralmon át a II. világháborúig de keresi a múlt és a jelen közötti párhuzamokat is.
Thorpe zarándoklata során találkozik bolgár keresztapával, buddhista szerzetessel, geomágussal, pálinkát főző romákkal, muszlim cigányokkal, halászokkal, hajósokkal, földművesekkel, pásztorokkal, harcos környezetvédőkkel. Thorpe ennek a vadregényes folyónak az ezer arcát, karakterét kutatja: Nagymarosnál úszik a folyóban, átsétál a Duna alatti alagúton, a szerbiai Vinča faluban megismerkedik Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb neolitikus kultúrájával, végigeszi a folyó adta étkeket, tokhalt, pontyot, sügért.
Felidézi a tragikus sorsú sziget, Ada Kaleh történetét, amely a kommunisták erőltetett folyószabályozása és vízerőművek telepítése miatt örökre a Dunába veszett. Szó esik a könyvben háborúkról és békeidőkről, elnyomásról és szabadulásról, környezetkárosításról és az ökoszisztéma megmentéséről. Thorpe természetesen felidézi első magyarországi tudósításának, a bős-nagymarosi vízlépcső ügyét is, amely, ahogy írja, még mindig hatással van a magyar és szlovák külpolitikai kapcsolatok viszonyára.
Németországba érkezve is a folyó jövője érdekli, hisz ott nagy erőfeszítések árán megpróbálják a Dunát eredeti medrébe visszaterelni, hogy élővilága, amennyire lehetséges, visszatérhessen a természetes állapotába.
A Duna – Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig című könyv épp oly lassú és komótos olvasmány, mint ahogyan a folyó szeli át az országokat. Ha kellő figyelemmel fordulunk felé, talán megmutatja valódi arcát. Erről szól Nick Thorpe nem mindennapi útileírása.
