Ferenczy Károly 1891-ben alkotta Plakátumok előtt című festményét. A képen két asszony látható, egyikük egy kislány kezét fogja. Mellettük egy fiú fehér ingben, két rendőr, a háttérben további járókelők. A kép előterében lévők mind a „plakátumokat”, vagyis falragaszokat nézik, köztük azt, amelyik cirkuszi előadásra hív. Kivéve a kislányt, ő kipillant a festmény nézőjére.
Érdekes kérdés, az olvasónak vajon milyen történet jutna eszébe a képet látva. Nem tudhatjuk – azt viszont igen, mit indított el a kompozíció Gimesi Dórában, aki a Képtelen képrablás – Mesék a múzeumból című kötet első szövegét írta.
A Képtelen képrablás izgalmas koncepció.
A történet a múzeumban kezdődött, ahol a Mini Textúra címet viselő programsorozatban képekhez készített bábelőadásokat mutattak be, amelyeket aztán korlátozott számú előadáson lehetett megtekinteni. A Pagony Kiadó aztán úgy gondolta, ez olyan jó alapötlet, hogy muszáj továbbfejleszteniük. Ezért felkérték a bábokra írt minidrámák szerzőit, írjanak meséket, hogy azok önálló szövegként, előadás nélkül, könyvben is elérhetőek legyenek. Így jött létre a Képtelen képrablás, amelyben az ihletet adó kép mellett az annak hatására született szöveg olvasható.
De vissza Gimesi Dóra írásához! „Na, akkor most elmesélem, hogy is volt az egész hecc” – kezdi történetét a szerző, hogy a következő pillanatban máris a múzeumi terembe helyezze Vitéz László figuráját, akit a Magyar Nemzeti Múzeumban tettek közszemlére kiállítási tárgyként. A palacsintasütőjével a gonosztevőket és a rossz embereket móresre tanító bábfigura, a később a záróra után a múzeumban ragadó elbeszélővel együtt lefülel és a rendőrség kezére juttat két képrablót – akiknek persze épp Ferenczy műalkotására fáj a foguk –, és tettükkel a képből kitekintő szőke kislány tetszését is elnyerik.
Ötletes és frappánsan megírt történet, akárcsak a Képtelen képrablás többi darabja. A teljesség igénye nélkül: Kiss Judit Ágnest Aba-Novák Vilmos Körhintája ihlette meg, Kertész Erzsit Bortnyik Sándor A zöld szamár című képe, Berg Juditot pedig Gadányi Jenő Fantasztikus táj című, magával ragadó és sajátos hangulatú műve. Harcos Bálint A kislovag és a sárkány címen alkotott mesét Korniss Dezső Sárkányos című festményéből inspirálódva. Érzésünk szerint ez a kötet egy legjobban sikerült darabja – elég talán, ha az elejét idézzük:
„A nagy Irbadur-sziklákon és a Kofor-erdőn túl volt egy eldugott királyság, úgy hívták, hogy Lafulia. Ebben a királyságban élt a kislovag – egy kisfiú, aki mindig lovagi páncélt hordott, mellvértet és sisakot, kardot és pajzsot. A kislovag az idejét rendszerint legjobb barátjával, egy apró sárkánnyal töltötte. Együtt másztak fára, együtt szöktek be pincékbe, együtt építettek tutajt a közeli pataknál, és együtt ijesztgették a galambokat a piacon.” És így tovább – Harcos ízig-vérig meseíró, és ezt ebben a könyvben sem tudná tagadni. Persze miért is kellene?
A Képtelen képrablás nem lenne teljes, ha nem készültek volna el hozzá Rubik Anna a szövegekhez és a festményekhez kivételesen jól illeszkedő illusztrációi.
Rubik nemcsak a mesékhez rajzolt, de néhol továbbgondolta, játékosan megidézte a nagy festőelődök munkáit is. A Képtelen képrablás igényes, szép kiadvány, amely szolgálhat „szimpla” mesekönyvként, de a benne található művészettörténeti kincsek révén akár későbbi tárlatlátogatások, festménynézegetések előszobája is lehet.
