Egy szempillantás alatt döntöttem úgy, hogy elolvasom Szilágyi Zsófia Emma új regényét, a Szonját. Már nem emlékszem, hogy a könyv címe, a borítón egyensúlyozó kötéltáncos lány vagy a feje tetejére állított Lánchíd képe fogott meg valójában, de ez már nem is számít. A regény által gyakorolt hatás viszont annál inkább.
Traumáról humorral
A kötet főszereplője Szonja, a 21 éves bölcsészhallgató, aki alig várta, hogy érettségi után Budapestre költözhessen. Bevallom, budapestiként jót mosolyogtam a tipikus vidékről-felköltözött-egyetemista viselkedésen: Szonja a nap bármely szakában képes nyakába venni a várost, betéve tudja az utcaneveket s azt, melyik épületet ki tervezte, mikor és milyen stílusban épült. Olvasás közben szinte láttam magam előtt a zilált hajú, tágra nyílt szemű szőke lányt, aki fülében a Rolling Stones számaival a főváros utcáit rója, hátha a következő sarkon megtalálja, amit keres.
Mert Szonja nyughatatlan. Keresi az első orgazmust, Budapest legfinomabb sült kolbászát, s keresi az édesapját. Azt az embert, aki a lány egyéves korában elhagyta őt, és aki után semmi más nem maradt hátra, csak egy egzotikus családnév és a Rolling Stones rongyosra hallgatott lemezei.
A regény olyan, mint egy ismeretlen édesapához írt alkoholgőzös napló, egy sokszor fájóan őszinte monológ a főváros szeretetéről, a stabil férfikép hiányáról és a Szonja által önmaga körül gerjesztett őrületről, amit a főszereplő a saját életének nevez. Szonja elképesztő lendülettel, húsba vágó humorral és némi kétségbeeséssel száguld végig rajta, és ösztönösen kerüli annak a lehetőségét is, hogy túl komolyan vegye akár a saját földi létét, akár a megélt traumákat, akár önmagát.
I can’t get no satisfaction
Szonja karaktere, elképesztő élményei és erotikus szárnypróbálgatásai egészen magukkal ragadnak, annak ellenére, hogy hősünk komoly hiányokkal, veszteségekkel és a korábban meg nem élt kapcsolódás iránti igénnyel küzd. A fiatal lány a belül tátongó ürességet időről időre elfuserált szerelmi kalandokkal próbálja betölteni: egy furgon hátuljában odaadja magát gyerekkori pajtásának, később egy reggelen a Four Seasons Hotel egyik szobájában ébred egy őrült viking társaságában, majd leszbikus viszonyba bonyolódik Virággal, a szabad lelkű művésszel. Azonban bármilyen sokszínűnek is tűnik Szonja partnereinek listája, a lány sem az intimitást, sem a kapcsolódást, sem pedig a kielégülést nem találja, hiába minden erőfeszítés.
Szonja szerelmi kapcsolatainál már csak bizarr kalandjai szédítőbbek. A lány egy éjszaka az irodalmi tudásának hála megment egy öngyilkosjelölt férfit, aki kis híján a Dunába ugrik, lebuktatja az idős szomszéd néni fiatal szeretőjét és extrém játékaikat, valamint megsüti élete első karácsonyízű fahéjas oldalasát. A sorok között olvasva azonban úgy tűnik, Szonja még ezek ellenére sem talál kapaszkodókat.
Mert hogyan is építhetne egy fiatal lány bármit is a hiányzóra és a bizonytalanra? Miként oszthatja meg legféltettebb titkait valakivel, akivel sosem ismerték egymást? Hogyan bízhat meg mégis valakiben olyankor, amikor éppen a számára legfontosabb személy hagyta cserben?
A Szonja című regény üdítő, fiatalos lendülettel, őrült humorral és a legmélyebb őszinteséggel keresi a választ a fenti kérdésekre.
A történet és a karakter legfontosabb útravalója számomra a már régóta keresett és most megtalált remény. Szonja megmutatta nekem, hogy szeretni, bízni és igazán élni még akkor is érdemes, ha nehéz, idegen vagy félelmetes. Hiszen hiába hagyott el barát, szülő vagy társ, a megbocsátás lehetősége mindig rendelkezésemre áll. Ugyanúgy, ahogyan stabil pontot is mindig találhatok. Belül, önmagamban.
Kiemelt kép forrása: Szilágyi Zsófia Emma, Facebook
