Franciaországban január 4-én emlékeztek Albert Camus halálának hatvanadik évfordulójára. Ennek kapcsán többek közt egy eddig közre nem adott levél is előkerült, amelyet a Nobel-díjas szerző hazája német megszállása alatt írt.
A Charles de Gaulle tábornok hagyatékában fellelt levélben Camus abbeli aggodalmát fejezi ki, hogy a háborús időkben meggyilkolt sok-sok honfitársa elvesztésével Franciaország jövője is veszélybe kerül, mivel a szabad haza újraépítésekor hiányozni fognak ezek „eredeti és kreatív gondolatai”.
A háromoldalas levél 1943-ban íródott, amikor Franciaországban a náci-kollaboráns Philippe Pétain volt hatalmon. Az akkor harmincéves Camus – hasonlóan sok más íróhoz, gondolkodóhoz, újságíróhoz – az algériai központtal működő nemzeti felszabadítási bizottság tagja volt, de politikai értelemben tehetetlenségre ítéltetett a németek jelenléte miatt.
A levelet egy francia értelmiségi tudósításának szánta a megszállt területekről. Kifejti benne, hogy elsősorban aggodalom van benne hazája sorsa iránt, amely, mint írja, ugyanúgy lehet újjászületés, mint totális pusztulás.
Camus úgy látta, honfitársai ezúttal sem gyávák, épp csak nem tudják, mihez kezdjenek az adott helyzettel. A legnagyobb problémának azonban, mint már említettük, az értelmiség jövőjét látja, mivel, véli, a franciák jövője ezen áll vagy bukik.
A levél teljes szövegét – amelyet a kutatók nagy szenzációként fogadtak, mivel azt hitték, már minden dokumentumot ismernek az 1960 januárjában, autóbalesetben (vagy, mint azt tavaly decemberben megjelent könyvében az olasz író, Giovanni Catelli állítja, netán a szovjet titkosszolgálat által elkövetett merényletben) elhunyt írótól – január 9-én könyvben jelentette meg Vincent Duclert történész.
