Nyáron semmire nem vágyik jobban az ember, mint egy könnyed, romantikus történetre, ami egy franciaországi kastélyban játszódik… Julie Caplin új regényében minden megvan, amire egy szerelmes regény kézbevételekor vágyik az olvasó: ínycsiklandó gasztronómiai leírások, bűbájos francia tájak, romantika, pezsgő, croissant.
Most beleolvashatsz az Álomkastély Franciaországban c. regénybe!
Julie Caplin: Álomkastély Franciaországban (részlet)
Hattie arra ébredt, hogy elégedetlenkedik a gyomra. Mi több, elszorult az éhségtől. Újra behunyta a szemét, remélve, hogy vissza tud aludni, és akkor nem kell a rá váró sorscsapásokkal foglalkoznia. Mibe mászott bele önként és dalolva? Előző nap, mire leszállt az este, annyira elkedvetlenedett, hogy lefeküdt, nehogy még mással is szembe kelljen néznie. Egész nap nem evett mást, csak egy bagettet a benzinkúton, ahol megállt pihenni, és fél zacskó palmier-t, miután megérkezett – ez volt az egyetlen ehető dolog, amit a konyhában talált.
Az első korty feketekávéval érkező koffeinlöket azonban újra felszította elégedetlenségét, ezúttal azért, mert a kávéhoz csak gyűszűnyi csészéket talált, de aztán eszébe jutott, hogy a franciák tálkákat használnak bögre helyett. Miközben egy ilyen tálkát szorongatva apró kortyokkal próbálta elűzni a kétségbeesését, gondolatban nekilátott összeállítani egy bevásárlólistát. Az első helyre, ez magától értetődő, a tej került, azt követte a croissant, majd a confiture és a beurre, azaz a lekvár és a vaj. A francia szavakat – különösen azokat, amelyek szerepeltek meglehetősen limitált szókincsében – hangosan ki is ejtette, jól megforgatva a szótagokat: pa-té, fro-mage, sau-cis-son. Pástétom, sajt, kolbász.
Persze fogalma sem volt, hol a legközelebbi bolt. Ugyan már, Hattie, biztatta magát. Ne húzd fel magad ilyen apróságokon. Légy pozitív. Arra gondolj, miért vagy itt. Alig pár hónap, és azt eszel és akkor, amit és amikor akarsz. Csak legyen túl ezen az egészen, és végre magára oszthatja a saját életében a főszerepet.
Bár franciául alig-alig tudott, itt lehetősége lesz arra is, hogy gyakorolja, bár az idegen nyelvek nem tartoztak az erősségei közé. Nyomasztónak találta a nyelvtant.
– Je m’apelle Hattie. Je sui ici,* hogy jól érezzem magam – mondta ki hangosan.
– Kitűnő. Ennek csak örülni tudok. A lényeg, hogy jól érezze magát az ember.
Hattie megpördült, Luckel találta szembe magát.
– Helló! – mondta erőltetett vidámsággal. Érezte, hogy arcát elönti a pír. A férfi szemén látszott, hogy remekül mulat.
– Csak a franciatudásomat próbálom felfrissíteni – magyarázta Hattie.
– Hallom – felelte a férfi, de közben megrándult a szája. Láthatóan alig bírta visszatartani a nevetést.
– Ez az igazság – makacskodott Hattie, leplezni próbálva, hogy zavarban van.
– És? Jól érzi magát? – Luc szája sarkában ismét megjelent a bujkáló félmosoly. Lehet, hogy ugratja?
– Még nem, de idővel jól leszek – válaszolta Hattie. – Az van, hogy… hm… olyan helyzetbe kerültem, amiből… – Hogy mi történt Chrisszel, nem akarta a férfi orrára kötni, így keresgélnie kellett a szavakat. – Amiből ki akartam keveredni, és ami azt illeti… már annak is örülök, hogy itt vagyok. Egy új kaland kezdetén. Mi ez, ha nem változás?
– Értem – mondta Luc síri hangon. A lány összevissza fecsegett, a gyomrában mégis bizseregni kezdett valami.
Luc szemében, miközben a lányt nézte, vidámság csillogott, a mosolyát meg csak kajánnak lehetett minősíteni. A konyhapultnak támaszkodott, és lustán összefonta a karját. Hattie szíve nyomban a torkába ugrott, és a testét elöntötte a forróság.
Vajon képes lesz megszokni a férfi látványát? Talán, ha rendszeresen összefut vele, egy idő után nem viselkedik majd komplett idiótaként a jelenlétében, nyugtatgatta magát.
– Idáig – folytatta Hattie – még nem volt részem igazi mókában. Csak a pillanat örömét élvezem. – Fogd már be, fogd már be, fogd már be! Szorítsd össze a szádat, hogy ne buggyanhassanak ki rajta a szavak. Bár elhallgatott, a pillantását képtelen volt levenni Luc ajkáról és filmsztárosan szögletes álláról. Milyen érzés lenne megcsókolni? A széles mellkasának dőlni, és megmártózni inge puha bársonyában? Egek, csak nem elkapta őt is az esküvői láz? Túl sokat tűnődött boldog menyasszonyokon és vőlegényeken… De nagyon régen volt, hogy Chrisen kívül mást is megcsókolt, és az utóbbi időben még azok a csókok is csak testvérinek tűntek. A hormonjai a normálisnál hosszabb időt töltöttek hibernált állapotban, és a tavaszt megérezve most életre keltek.
Luc biztosan tudja, hogyan kell megcsókolni egy nőt, mélázott. Hirtelen nagyon szerette volna, ha olyasvalaki csókolja meg, aki nem retteg közben, hogy benyit az anyja, vagy hogy nincs elég sötét. Aki nem jön zavarba attól, hogy világos nappal szeretné letépni róla a ruhát. Aki mellett ismét elevennek érezhetné magát.
– Hattie?
Ó, a francba, Luc kérdezett valamit, és a nagy ábrándozás közepette nem hallotta. Még mindig a férfi ajkát bámulta. Akár fel is szólíthatta volna, hogy csókolja meg.
Mielőtt elkaphatta volna a pillantását, a férfi szája lusta mosolyra húzódott. Lenyűgöző volt, és Hattie számára felért egy jól irányzott gyomrossal. Milliomodszor ötlött fel benne, hogy nem látott még vonzóbb férfit.
– Ne haragudjon, mit mondott? – kérdezte tétován, mert még mindig nem tért magához a nevetséges rajongásból.
– Azt kérdeztem, pontosan mikor lesz az esküvő, és hogy szüksége van-e valamire.
Hattie majdnem azt felelte, hogy igen, egy forró, észvesztő szexre. Vajon mit szólna Luc, ha ki is mondaná?
Ha nehezen is, de végül visszaparancsolta magát a földre.
Megköszörülte a torkát.
– Az esküvő július 25-én lesz, és némi ennivalót leszámítva nincs szükségem semmire.
A férfi szemét aggodalom felhőzte, de ez mit sem tompított a kék íriszből sugárzó vonzerőn.
– Sajnálom. Erre nem gondoltam. Én már megreggeliztem a barátommal, Alphonse-zal. Attól tartok, a házvezetőnőnk, Solange éppen indulóban van egy pár napos útra, nekem pedig még nem volt alkalmam rá, hogy vásárolni menjek.
– No de csak van valahol egy hely, ahol ennivalót árulnak? Mit javasol, hová menjek?
– Esetleg egy hipermarketbe? – felelte vigyorogva Luc. – Én biztosan ott próbálnék először szerencsét.
Hattie, hogy zavarát leplezze, lazán legyintett, és kissé pattogós hangon kérdezte:
– Talán, ha megmondaná, hol van a legközelebbi bolt…
– Hát persze. Hautvillers-ben van egy E. Leclerc. Autóval úgy tizenöt perces út. Amúgy is szeretném meglátogatni a nénikémet, ha gondolja, szívesen elviszem.
Hattie az orrát ráncolta, és megmozgatta a vállát, ami még mindig fájt az előző napi maratoni autózástól.
– Ez igazán kedves ajánlat, de nem vagyok biztos benne, hogy be tudnék ülni egy kocsiba. Nem is nagy boltra gondoltam, hanem olyanra, ami közel van. Csak pár dologra van szükségem.
Mert persze félt, hogy a közelség, ami az autóban elkerülhetetlen lett volna, megint zselés masszává változtatja.
– Van egy bolt a faluban. A legfontosabb dolgokat ott is be tudja szerezni.
– Gyalog is elérhető?
– Hm… annál azért messzebb van. De van egy bicikli, azt használhatja. A nénikémé volt. Solange időnként elmegy vele ide-oda, tehát bizonyára működőképes.
– Az igazán remek lenne. – Hattie vonzónak találta, hogy biciklivel vágjon neki a francia vidéknek.
– Akarja, hogy idehozzam? Közben megnézem, hátha fel kell pumpálni a kerekeket.
– Nagyon köszönöm – felelte Hattie.
– Nincs mit – mormogta Luc franciául, de ezt még a lány is értette. És amikor Luc franciául beszélt, az sokkal szexibb volt, mint amikor angolul.
– Apropó! – torpant meg a férfi. – Azt hiszem, meg tudom mutatni, hogyan érezhetné jól magát.
Még több cikk a témában:
