Mindannyiunk családjában vannak titkok, traumák, feledésbe merült emlékek, amelyekre időnként olyan fájdalmas lehet visszaemlékezni, hogy akár magunk, akár a családtagjaink nyugalma érdekében a hazugságtól sem riadunk vissza. A régmúlt eltemetett titkai szövik át Kovács Krisztián Hiányzó történetek című könyvét, amely egyszerre kalandregény, pszichológiai krimi és egy generációkon átívelő traumát feldolgozó családi történet. Egy lebilincselő regény, amely valóban megtörtént történelmi események árnyékában mutatja be egy teljesen átlagos család életét napjaink hangján.
A regény elbeszélője a 28 éves újságíró, Vojvoda Dániel, aki a történet elején elveszíti munkáját és kénytelen visszaköltözni Budapest külvárosába, a szülői házba. Munkába áll a családja által működtetett focipálya-komplexumban, a Grundon. A mindennapok látszólagos nyugalmát azonban egy pillanat alatt felkavarja egy második világháborús bűnökről, erőszakról és addig eltitkolt cselekményekről szóló újságcikk, amelynek elsődleges célpontja az elbeszélő nagyapja, Vojvoda László.
Kiderül, Dani semmit nem tudott az édesapja apjáról, számára a nagypapája egy fekete-fehér fénykép, aki abban az időben nem jelentett többet számára, mint „a karácsonykor apám szemében ülő könnycseppeket.” A Vojvoda család élete egy kimondatlan egyezségen alapult: az elbeszélő édesapja anyagi biztonságot teremt szeretteinek, cserébe senki nem beszél a nagypapáról, a háborúról és a fájdalmas családi történetekről. Dani édesapja szerint ugyanis „az emberek akkor nem beszélnek valamiről, ha nincs róla mondanivalójuk. (…) A csend is egy történet. És néha többet mond.”
Danit azonban nem hagyja nyugodni a nagyapjáról megjelent újságcikk, kitartó nyomozásba kezd. Felkeresi nagyapja régi barátját, Gálik Bélát, s mindent elkövet, hogy megismerje az idősebb Vojvoda életét, a múltját és a saját családja jelenét is átható titkokat. Megtudja, nagyapja, annak öccse és későbbi barátaik milyen körülmények között álltak be a Hitlerjugendbe, s hogyan menekültek meg a háborúból. Gálik elmeséli, hogy a nagypapa önszántából kért elmegyógyintézeti segítséget, és kiderül, mekkora elszántsággal üldözte a háborúban részt vett náci tiszteket.
Dani rengeteg történetet hall arról, hogyan élt a családja a hidegháború Magyarországán, majd fény derül arra is, valójában hogyan halt meg a nagyapja. Megérti, egy családban a hazugság nem mindig minősül feltétlenül bűnnek, lehet szeretteink védelmének eszköze, még akkor is, ha úgy érezzük, nem a legjobb választás.
Kovács Krisztián regénye egy kísérlet arra, hogy megértsük, miként befolyásolja életünket a múlt, miért és hogyan hat ránk mindaz, amit felmenőink követtek el vagy éppen nem követtek el.
A könyvből megértjük, az egyes történetek azért képesek megváltoztatni az emberek életét, mert a megismerés nyomán elkezdjük teljesen másképp látni önmagunkat és a világban elfoglalt helyünket. A történet tehát egyfajta szembenézés a valósággal, a rémálomként kísértő múlttal.
A Hiányzó történetek egy sokrétegű modern próza, Caracastól Afrikán át Tokióig az egész világon átívelő kitekintés, amely egyszerre megérinti, elgondolkodtatja, sőt, olykor bosszantja is az olvasót, a regény végére azonban úgy érezhetjük, mintha egy kicsit a saját családunkról is szólt volna. Egy csontig hatoló történet arról, hogyan tegyük le felmenőink terheit és éljük tovább a saját életünket.
