Itthon legalább három különböző kiadásban van meg az Óz, a csodák csodája. Mindhárom gyerekem máshogyan viszonyul a történethez: egyikük annyira szerette, hogy többször is el kellett olvasnom neki, a másik kifejezetten félt és nem szerette a mesét, de még a filmet sem, a harmadik pedig ismeri, kedveli, de nem gyakorolt rá nagy hatást. Én azok közé tartozom, akik nagy Óz-rajongók. Gyerekkoromban lenyűgözött L. Frank Baum világa, Dorothyval, a piros cipellőjével, a kijelölt sárga köves úttal, de mindenekelőtt azzal a ténnyel, hogy nem csak gonosz, hanem jó boszorkányok is léteznek.

Az Óz, a csodák csodája (eredeti címen: Óz, a nagy varázsló), azok közé a történetek közé tartozik, amire azt szoktuk mondani, örökérvényű. Egyike azon meseregényeknek, amiket számtalan nyelvre lefordítottak, készült belőle filmes adaptáció, rajzfilm, hangoskönyv és színházi előadás. Az eredetileg 1900-ban megjelent könyvnek itthon mára több mint tíz különböző kiadása létezik, és a fordítók között olyan neveket találunk, mint Szőllősy Klára vagy Beöthy Lydia. Illusztrációkban is bővelkedik az Óz, érdemes megemlíteni Zsoldos Vera nevét, de rajta kívül illusztrálta már Hadai G. Klára, Róna Emy, Molnár Anita és Fekete Szabolcs,

a Libri karácsonyi díszkiadását pedig Przibislawszky Renáta, akivel arról is beszélgettünk, mennyire nehéz egy mindenki által ismert mesét új illusztrációkkal megtölteni.

A Libri idén L. Frank Baum klasszikus rendezte díszkötetbe, az Óz a csodák csodáját 10 000 Ft feletti vásárlás esetén 999 Ft-ért szerezhetik be az olvasók. Részletek: Libri.hu/csodak-csodaja.

„Talán olyan szempontból könnyebb dolgom volt, hogy még nem olvastam az Ózt, és a filmet is csak egyszer láttam, nagyon régen. Természetesen az interneten találkoztam már mindenféle iterációjával, így volt már róla fogalmam, hogy miről szól és kik a karakterek. Általában szándékosan nem nézek utána a korábbi illusztrációknak vagy adaptációknak, mielőtt elolvasom és megrajzolom az első vázlatokat, hogy ne befolyásoljon mások elképzelése. Csak ez után végzek némi kutatómunkát, például arról, milyen ruhákat hordtak abban a korban, vagy milyen megoldások nem számítanak már elcsépeltnek” – mondja. Arra a kérdésre, milyen szempontok érvényesültek az illusztrációk készítése során azt válaszolja Renáta, hogy próbált a legismertebb megjelenítéstől (az 1939-es film), eltérő ábrázolást kitalálni. Mivel ez egy régi mese, vannak benne olyan részek, amik illusztrálása könnyen átmehet nyomasztóba vagy ijesztőbe. Az volt a cél, hogy egy kedves és jó hangulatú könyv legyen a végeredmény. 

Az 1939-ben készült filmről a köztudatban sokáig csak a két Oscar-díj élt, és az, hogy az akkor 17 éves Judy Garlandot világhírűvé tette. Ma már az sem titok, hogy a forgatás alatt több színész komoly lelki és fizikai traumát is szenvedett, és hogy Judy Garland gyakorlatilag összeroppant a siker és elvárások súlya alatt.

Az eredeti mű egyébként közgazdasági vonatkozású meseként született, az 1900-as években az Egyesült Államokban komoly vita folyt az arany alapú fizetőeszköz hitelpénzre cseréléséről. Óz nem más, mint az uncia (oz), mint súlymérték. A sárgatéglás út pedig azok az aranyrudak (téglák), amiknek az erőltetése már nem vezet sehová, csak egy látszatvilágba, ahol egy hatalom nélküli „varázsló” él, aki bevallja, hogy semmit sem tud. Azok, akik hozzá fordultak, mindennel rendelkeznek, amire szükségük van, hisz a kalandok során bebizonyították, hogy van szívük, bátorságuk és eszük.

„A munkámat kifejezetten segítette, hogy nagyon szerethetőek a karakterek, és tetszett a világ, amiben játszódik, könnyen el tudtam képzelni miközben olvastam, és egyből tudtam, melyik jeleneteket szeretném illusztrálni. Nem szoktam ennyire részletesen kidogozott háttereket rajzolni, de most kifejezetten élveztem ezt a részét a munkának – folytatja az illusztrátor.

És hogy ki a kedvenc karaktere? „Nehéz kedvenc karaktert választani – mondja, amikor megtervezek egy szereplőt és többször megrajzolom, akkor elkerülhetetlen, hogy megszeressem. Van, akinek jobban tetszik a személyisége, de egy másik karakternek meg úgy érzem jobban sikerült a karakterterve, szóval a kis csapatból: Dorothy, a Madárijesztő, A Bádog Favágó, a Gyáva Oroszlán, meg persze Totó mind a kedvencem.”

Galéria a régi és új illusztrációkról, poszterektől:

Az 1939-es film egyik posztere.
Zsoldos Vera illusztrációja.
L. Frank Baumról szóló életrajzi kötet borítója.
Az első kiadás egyik illusztrációja.
Az első kiadás borítója.
A 2013-as filmváltozat plakátja.

Még több cikk a témában: