Már csak néhány napig szavazhatnak a Libri irodalmi díjak jelöltjeiről, aztán kiderül, a tavaly megjelent szépirodalmi művekből, melyek nyerték el leginkább a zsűri és a közönség tetszését. Danyi Judit, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színésznője szenvedélyes olvasó, falja a kortársa irodalmat is, legutóbb pedig egy sci-fi regény volt rá elementáris hatással.
Emlékszik az első, meghatározó könyvélményére? Mi volt az a „kulturális sokk”az életében, ami mélyen megérintette?
Gyerekkoromból egy német mese emléke maradt meg bennem erősen. A címét már nem tudom, csak arra emlékszem, hogy rendkívül izgalmas volt és én a gonosznak drukkoltam. Ami pedig egyszerre irodalmi és filmélmény, az a Vuk és A kis hableány, aminek akkoriban még az eredeti verzió szerint rossz vége volt. Mindkettőn sírtam, anyukámmal együtt, aki elvitt a moziba. Középiskolásként a Bűn és bűnhődés volt rám nagy hatással, igazi kamaszkori csoda volt az életemben. Egyszerre izgalmas, jó krimi, másrészt az a folyamat, amin a lélek keresztül megy, ugyanolyan izgalommal érintett meg.
Melyik az a könyv, amit újra és újra elővesz, amit nem un meg olvasni?
Soha semmit nem olvasok el többször, egyszerűen azért, mert beleég az emlékezetembe. Színészként a memóriámból élek, egy-egy könyv olyan mélyen bennem marad, hogy nincs szükségem az újraolvasásra.
Amúgy rövid az élet, és annyi nagyszerű könyv van, én pedig olyan sok mindent el akarok olvasni, hogy sajnálom az időt többször is elővenni ugyanazt.
Kedvenceim persze vannak. Az Utas és holdvilágban például a felnövéstörténet fogott meg, amikor kamaszként olvastam. Ennyi idősen ott van az emberben az az örökös láz, égető vágy, hogy történjen valami.
Keressük az élményeket, nincs megnyugvás, többek között erről szól nekem Szerb Antal könyve. A gyertyák csonkig égnekben a titok fogott meg. Márai zseniálisan ír, a sokáig lebegtetett titok egész végig izgatja, fogva tartja az olvasót. Aztán végül összeáll a kép, a szerelmi háromszög története, s itt is, mint az Utas és holdvilágban az ember visszatekintve találja meg a választ egy kérdésre. Mélyen megérint mindez, amikor csak évekkel később, olykor az élet vége felé kapjuk meg a válaszokat, mi, miért történt.
És sokszor az is kiderül, mennyire nincs jelentősége mindannak, amiről annak idején azt gondoltuk, hogy nagyon fontos. Vagy éppen arra jövünk rá, mit jelentett ez a másik embernek, hisz az ő szemszögéből egészen más is lehet. És volt még jó néhány könyv, ami meghatározó számomra: A mester és Margarita Bulgakovtól, Marquez Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című regénye, az Afrikai vallomás Roger Martin du Gardtól vagy például Sylvia Plath Üvegburája.
Mi a helyzet a kortárs magyar irodalommal? Van egy szerző vagy egy mű, ami a number one mindenek felett?
Krasznahorkai László az abszolút kedvencem. Van egy novellája, a Nem kell innen semmi – csak ahogy felidéztem libabőrös lettem tőle – kitörölhetetlen élmény. A Sátántangó volt az első, amit olvastam tőle, aztán jött az összes többi. Ha mégis egy regényt ki kéne emelnem az életműből, az az Északról hegy délről tó nyugatról utak keletről folyó című lenne. Elementáris hatással volt rám.
Azért ez a legkedvesebb az összes közül, mert esszenciálisan tartalmazza azt, ami Krasznahorkai egész életművére, munkásságára jellemző. Szerintem úgy ír, ahogy senki a hazai szerzők közül.
Mintha beköltözne az agyamba. Alig használ központozást, így a történet összefüggő, hömpölygő gondolatfolyamokból áll, beeszi magát az ember fejébe. Egyik jön a másik után, és ezzel azt a hatást éri el nálam mintha az ő története az én gondolataimban születne meg. Ahogy megközelít és elmesél valamit, az nem „egyszerűen” történetmesélés, hanem életfilozófia. Rám katartikus hatással van, fantasztikus élmény olvasni.
Az említett regényben is nagyon erős ez a filozófia: a főhős útkeresése, aki azért érkezik arra a helyre, ahol a könyv játszódik, hogy megkeresse a világ legszebb kertjét. Többször is elmegy mellette, az egész olyan mint az életünk, hisz hányszor elmegyünk valami mellett, amit el akartunk érni, miközben ott volt az orrunk előtt. Csodálatos a ráébredés, amikor a főszereplő rájön, hogy ez a kert az, ami mellett már elment, pedig megvannak a koordináták is, erre utal a cím.
Akkor meg sem kell kérdeznem, kire szavazna a Libri díjas döntősök közül…
Természetesen olvastam Krasznahorkai díjra jelölt könyvét, a Herscht 07769-et, de korábban olvastam már Tóth Krisztától és Szvoren Edinától is.
Melyik az a legutóbbi könyvélmény, ami nagy hatással volt önre?
Nincsenek műfaji előítéleteim, sok mindent olvasok, a lényeg, hogy behúzzon, hogy érdekes, izgalmas legyen. Legutóbb egy sci-fit olvastam, Frank Schatzing Limit című kétkötetes könyvét. Elképesztő tudományos alapossággal már tizenévvel ezelőtt megírta, amiről mostanában sok szó esik, hogy miként nyerjünk ki nyersanyagot más bolygókból, hol élhet majd túl az emberiség.
De hogy egy kicsit hazabeszéljek, márciusban mutattuk be Thornton Wilder A mi kis városunk című darabját Kecskeméten, amit olvasva nem találtam elég érdekesnek, de az Ilja Bocsarnikovsz rendezővel való munka kibontotta ezt a nagy formátumú művet. Egy kisváros hétköznapi embereinek életén keresztül mutatja be, milyen fontos az egyszerű, mindennapi dolgokban megtalálni az örömöt, és annak időben jelentőséget tulajdonítani.
Miért van szükség arra, hogy a kultúra, az irodalom mindenkihez eljusson?
Nagyon fontosnak tartom ezt, és nemcsak az alapműveltség megszerzése miatt, hanem azért, amit okoz. Az élmény, amikor leülünk egy jó könyvvel, az a fantáziafaktor, amit megmozgat, fantasztikus. Ebben a tekintetben erősebb mint a film, ahol készen kapunk egy világot. Amit elképzelünk sokkal több mint, ami megvalósulhat.
De egy könyv azon túl, hogy szórakoztat, hogy elvisz egy másik világba, segíthet is az ember életének bizonyos fázisaiban, reflektál helyzetekre, és azt mondja ezzel, hogy nem vagyunk egyedül.
Megtaníthat arra, mi a fontos, és ha padlón van valaki, segíthet túlélni. Az ábrázolt sorsokon, történeteken keresztül tulajdonképpen megtanít az életre: mi az, hogy szerelem, mit jelent a veszteség, hogy lehet túlélni, megélni egy betegséget.
Végül is a szerelem, a féltékenység, a becsvágy és a többi alapvető természetünk, ez nem változik az idők során. Közben pedig a szerencsések rájönnek, hogy mi igazán fontos. Gyakran eszembe jut az a sor a Bibliából, hogy végül nem marad más, csak a szeretet. Mennyire igaz ez, és hány regény szól erről!
A Libri irodalmi díjakat május 19-én adják át, az eseményt élőben követheti a Libri Könyvesboltok Facebook-oldalán.