Bartók Imre legújabb regénye, a Lovak a folyóban egyszerre játékos és halálosan komoly, borongó és a legjobb pillanatokban humoros, épp annyira szólhat személy szerint róla, mint egy tetszőlegesen elképzelt főhősről. Milyen a viszonya a kritikához, kell-e vitatkozni az alkotásról szóló recenziókkal, és tud-e nevetni saját magán? Többek között ezekről beszélgettünk a szerzővel.

A Lovak a folyóban elbeszélője egyszerre késztet arra, hogy azonosítsam a szerzővel, és arra, hogy ne. Tudatos volt ez a fajta játék, vagy így adta ki magát a szöveg?

Persze, tudatos volt, ez egy fontos szervezőeleme a regénynek, ugyanakkor reményeim szerint mindenki szabadon viszonyulhat hozzá. Talán nem is az a fontos, hogy az olvasó elvégzi ezt az azonosítást vagy sem, hanem az, hogy megpróbálja tisztázni a maga számára, egyáltalán mi ennek a megfeleltetésnek a jelentősége. Hiszen a könyv alaptémája mégiscsak a „személyesség”, még akkor is, ha ennek eklektikus eszközökkel is ered a nyomába.

A képen Bartók Imre Lovak a folyóban című könyve.

Ön is ír kritikákat, a regényének főhőse pedig egészen kedvezőtlen kritikai fogadtatásban részesül. Szerzőként hogy viszonyul a visszajelzésekhez?

A kritika egyfajta reflektált olvasás, intézményes keretek és kódok mentén kifejtett vélemény, amely ideális esetben több a privát olvasói benyomások összegzésénél, és megkísérli lehetőleg minél tágabban kontextualizálni az adott művet. Egyfelől tehát rendkívül fontosnak tartom a kritikát, másfelől, mivel az olvasók többségét nem feltétlenül foglalkoztatja a szakmai recepció, tény, hogy a kritikaírás és -olvasás egyfajta úri huncutságnak tűnik.

Szerzőként minden visszajelzés fontos, és mindegyikkel meg kell tanulni együtt élni, bármilyen is legyen, akkor is, sőt főleg akkor, ha egyébként senki sem az elismerésért alkot, hanem egyszerűen azért, hogy képességeihez, vágyaihoz és ideáljaihoz képest becses műveket hozzon létre.

Mi a véleménye kritikusként: kell/lehet az alkotónak az alkotását ért kritikára válaszolni?

Természetesen nem kell, sőt a legtöbb esetben ez többé-kevésbé nyilvánvaló okokból kifejezetten kerülendő. Szélsőséges helyzetekben azonban (ilyen lehet a durva személyeskedés – persze józanul fel kell mérni, hogy mi minősül annak, és mi nem), netán azokban a ritka pillanatokban, amikor megvalósíthatónak tűnik a joviális és mindenki szellemi épülését szolgáló párbeszéd, kár volna kizárni ennek a lehetőséget.

Kifejezetten szerettem a regény humorát, jókor jól lazított a szövegen. Mi a helyzet az ön életében az öniróniával? Tud nevetni magán?

Sajnos nem, halálosan komolyan veszem magamat.

Szavazatát www.libri.hu/irodalmi_dij oldalán adhatja le.



Még több cikk a témában:

„Néha már arra gondoltam, hogy feladom” – interjú Danyi Zoltánnal

Danyi Zoltánnal az 2022-es Libri irodalmi díjak egyik döntősével beszélgettünk A rózsákról című kötetéről.

„Fontosak a közös történetek” – interjú Vonnák Diánával

Vonnák Diána kulturális antropológus első szépirodalmi alkotása, a Látlak című novelláskötet ismert és ismerősnek tűnő tájakra kalauzol bennünket.

„Sosem fogunk eljutni a célunkhoz” – ajánló Bartók Imre legújabb könyvéhez

Bartók Imre Lovak a folyóban című könyvét olvashatjuk sci-fiként, groteszk önéletrajzként, társasjáték-elméletként, és még sok másféleképpen. Akármelyik mellett döntünk, lebilincselő élményben lesz részünk.

Bodoky Márk: Szerintem a művelődés kezd újra divatba jönni

Művészbejáró című cikksorozatunk első részében a Libri irodalmi díjak kapcsán Rudolf Szonjával, a Miskolci Nemzeti Színház színészével beszélgettünk.