Gondoskodás címmel jelent meg Závada Péter negyedik verseskötete, ami kívül és belül egyaránt nagyon más képet mutat, mint az idén épp tízéves Ahol megszakad. A szerzőt többek között arról kérdeztük, milyennek látja az eddig megtett utat és hogy neki – olvasóként – mitől igazán jó egy vers.
Ha végignéz a (költői) életművén az Ahol megszakadtól a Gondoskodásig, milyen képet lát maga előtt?
Egy heves indulatokkal és szorongásokkal küzdő, bizonyos mértékig naiv kamasz útkeresésétől az egyre tudatosabb és elmélyültebb munka felé vezető alkotói pályát látok. A kisebbségi érzések és megfelelési kényszerek fokozatos levetkőzését és a szükségszerű önelfogadás beletörődő nyugalmát.
A kötet borítóján dombornyomott, szinte alig észrevehető a szerző neve és a cím. Miért? Nem az a fontos, hogy ki írta ezeket a verseket, hanem önmagukban, az alkotótól függetlenül fontosak?
A borítón valóban nem, a haskötőn viszont markánsan megjelenik a név. Ugyanakkor fizikailag leválasztható az alkotásról a fekete papírszalaggal együtt. Fontos, hogy ki írta a verseket, persze, de legalább olyan fontos a borító mint képzőművészeti alkotás, vagy a könyvben szereplő szövegek. Nem akartam, hogy bármelyikük jogai csorbát szenvedjenek.
Idén lesz 40 éves, számvetés, összegzés bármilyen formában a Gondoskodás?
Hogy számvetés-e, azt nem tudom. De biztos, hogy felkészülés egy olyan életre, amelyben az ember már nem csak önmagáért vállal felelősséget.Ha oldalszámokban mérjük, eddig nagyon keveset írtam. Öt vékony könyv (négy verses- és egy drámakötet), egyik sem hosszabb száz oldalnál. Szóval nem igazán van mire, mint sikeres hódítás után az elfoglalt völgyre, visszatekinteni. Minden folyamatosan alakul.
Olvasóként mitől jó egy vers? Mi kell hozzá, hogy azt mondja: ez igen, ez tetszik?
Ha van benne titok. Ha elolvasom, és érzem, hogy szól valamiről (tehát nem blöff), de elsőre mégsem világos, hogy pontosan miről. Ha újra és újra vissza kell hozzá térnem, hogy megértsem, vagy megérezzem a lényegét. Ha próbára tesz és kihívások elé állít. Ha váratlanok az asszociációi, és olyan meghökkentő, öntörvényű képek vannak benne, amiket azelőtt még sosem olvastam. Ha semmi nem szab benne határt a fantáziának és a logikának.
A Libri irodalmi díjak jelöltjeire a www.libri.hu/irodalmi_dij oldalon adhatja le szavazatát.
Még több cikk a témában
„Ez a regény egy nagy műtét” – interjú Gerlóczy Mártonnal
Az idei Libri irodalmi díjak döntősével Gerlóczy Mártonnal beszélgettünk identitás thrillernek nevezett könyvéről a Fikció 1. – A katlanról.
Mesék a különös korról, amiben élünk – interjú Tóth Krisztinával
Tóth Krisztinával a Libri irodalmi díjak döntősével beszélgettünk Bálnadal című kötetéről és a mindannyiunk életét befolyásoló terekről beszélgettünk.
Varsányi Anna: „Akkor bolondulnék meg, ha nem olvashatnék”
A Libri irodalmi díjak kapcsán Varsányi Annával íróval, műfordítóval, a Szegedi Nemzeti Színház dramaturgjával és díszlettervezőjével beszélgettünk.
Trokán Péter: A megélt történetek izgalmasabb számomra mint a fikció
A Libri díjak kapcsán Trokán Péterrel a Vörösmarty Színház társulatának tagjával beszélgettünk a kultúráról, irodalomról, az olvasás fontosságáról.
