„Az olvasás: életmód” – Wunderlich József a Libri irodalmi díjakról

A 2016 óta kiosztott Libri irodalmi díj ma Magyarország legrangosabb, magáncég által adományozott irodalmi elismerése. A közönség március 25-től szavazhat a 10 döntős műre, amit 156 könyvből választott ki a Libri által felkért 212 szakember és véleményvezér. Művészbejáró rovatunkban olyan alkotókat kérdezünk, akiknek fontos a magyar irodalom. Mai beszélgetőtársunk Wunderlich József, a Vígszínház művésze, aki szerint megnyugtató, hogy a Libri irodalmi díj még inkább ráirányítja az emberek figyelmét a kortárs művekre.

„Megnyugtató, mert azt érzem, van értelme összetetten gondolkodni. Megnyugtató, mert abba az irányba mutat, hogy van értelme árnyalni a mai kor kérdéseit.”

Wunderlich József szerint a művészetek közül talán a kortárs irodalom az egyik legpontosabb és legfontosabb tükör. „Nem véletlen, hogy a közvetlen környezetemben is azt tapasztalom, egyre inkább jelen vannak a kortárs írások, és nem csak jelen vannak, hanem hatnak is a mindennapi létezésünkre.”
Vallja, az irodalom türelemre tanít, megtanít csendben lenni és elfogadni a saját belső csendjeinket vagy zajainkat, ahogy megtanít arra is, hogy van idő kérdéseket feltenni.

„Ha figyelemmel olvasunk, és hagyunk teret magunknak elmélyedni, elkezdjük a világot szebbnek, gazdagabbnak, értékesebbnek látni, s egy ilyen világban a saját életünket, akár gyermekeink életét is sokkal könnyebb elhelyeznünk” – mondja a színész, aki szerint az olvasás: életmód.
Úgy véli, aki tud a szabad húsz perceiben olvasni ahelyett, hogy cigarettázna vagy összevissza enne mindenfélét, annak talán kevésbé zavarodnának össze a hétköznapjai is, annak talán tud kapaszkodó, egyfajta iránytű lenni a kortárs irodalom.

„Szerintem egy jó írás lehetőséget kínál arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, hogy olyan gondolatokkal is megismerkedjünk, amelyektől esetleg féltünk, hogy olyan szemszögből vagy közelségből lássunk bizonyos dolgokat, ahonnan egyébként, saját tapasztalásunk alapján nem látnánk.”

Minél inkább sűrítmény, Wunderlich József annál inkább élvezi az olvasást. A versek, a ritmusosabb, dallamosabb írások közelebb állnak hozzá, egyik legkedvesebb könyve Parti Nagy Lajos Létbüfé című verses kötete, amelyet így jellemez: „Formailag táncosan könnyed, tartalmilag iszonyú súlyos, ahogyan a halál árnyéka még a legutolsó szál ropira is rávetül.”
Elmélyült Parti Nagy Moliére-átdolgozásaiban is – különösen a Don Juanban –, amelyet elképesztően izgalmasnak, szellemesnek tart. „Igen fontos tényre világít rá a szerző, méghozzá arra, hogy valójában minden mai mű parafrázis, minden mai írás korábbi történetek újragondolása, újrafogalmazása.”
Színházcsinálóként is feladatának tartja, hogy újrafogalmazza az emberi létezés alapvető kérdéseit, leporolni a régit, meglátni benne azt, ami állandó, ami konstans akár több ezer éve, és olyan formába önteni, hogy az ma is izgalmas legyen.

Nagy hatással volt rá Peer Krisztián 42 című kötete is. „Verseiben a személyesség olyan speciálisan keveredik a kegyetlen humorral, iróniával, öniróniával, hogy sokszor könnyezve nevettem, miközben a csontjaimban éreztem a fájdalmat, ami a szavaiból sugárzik.”

Fotó: Domolky Dániel