„Az irodalom fontos szerepet játszik egy közösség életében” – Szabó Csilla, a Pannon Filharmonikusok kommunikációs menedzsere a Libri irodalmi díjakról
A 2016 óta kiosztott Libri irodalmi díj ma Magyarország legrangosabb, magáncég által adományozott irodalmi elismerése. A közönség március 25-étől szavazhat a 10 döntős műre, amit 156 könyvből választott ki a Libri által felkért 212 szakember és véleményvezér. Sorozatunkban alkotókat, művészeket kérdezünk könyvekről, kedvencekről, trendekről, díjakról. Ezúttal Szabó Csilla, a Pannon Filharmonikusok kommunikációs menedzsere a beszélgetőpartnerünk.
A Libri irodalmi díj kapcsán kérdeztük a magyar irodalomról Szabó Csillát, a Pannon Filharmonikusok kommunikációs menedzserét, aki szerint minden díj, amely független szakemberek, hozzáértők széles konszenzusán alapul, egyfajta mérce és támpont talán a szakma számára is. A Libri irodalmi díjak esetében egy több mint százfős szakmai bizottság garantálja, hogy a tíz döntős könyv valóban méltón képviseli a magyar kortárs irodalmat. A szakember szerint emellett fontos az is, hogy különböző oktatási intézményeknek nemcsak oktatói, hanem diákjai, hallgatói is részt vesznek a szavazásban. „Fontos közösségteremtő ereje van ennek a díjnak. Megérinthet olyanokat is, akik esetleg még nem ismerték fel, micsoda kincs lehet egy jó könyv saját életükben, önismeretükben, viszonyaik, érzelmeik megismerésében.
A Libri irodalmi díjak látni engedik, miként csapódnak le a kortárs irodalomban az érzéseink, félelmeink, örömeink, marakodásaink és felemelő cselekedeteink, a mi közös életünk itt Európában” – vélekedik Szabó Csilla.
A Pannon Filharmonikusok kommunikációs menedzsere szerint egy díj több síkon ad lehetőséget elemzésre, visszatekintésre, értékelésre mind az alkotóknak, a szakmai zsűrinek és az olvasóknak is. „Érezhető némi bizonytalanság, kialakul egyfajta polémia arról, hogy a világunkat sújtó tragikus helyzetben, szükségleteink piramisában hol a helye, van-e helye a művészeteknek.
Horváth Zsoltnak, a Pannon Filharmonikusok igazgatójának kicsit más kontextusban elhangzott szavai jutnak eszembe: »Mindig törekedtünk rá, hogy ne közönségünk legyen, hanem közösséget építsünk. A modern nyugati civilizáció elképzelhetetlen a kulturális élet közösségteremtő ereje, az értékek mentén kovácsolódott közösségek nélkül, ezért a zene igenis alapszükséglet.« Maga a művészet alapszükséglet. Az alkotások nemcsak gyönyörködtetnek, de sokszor lelkünk gyógyírjai is. Civilizáltságunk pillérei. Most pedig különösen szükségünk van lelki táplálékra. Ezért is fontos ez az elismerés, mivel hangot ad annak, hogy az irodalom fontos szerepet játszik egy közösség életében” – hangsúlyozza Szabó Csilla.
A szakember úgy véli, nagyszerű, nemzetközi viszonylatban is elismert íróink, szerzőink vannak, ez is abban a hitben erősíti, hogy az „irodalom” él, noha a járványhelyzet a művészet ezen területét is nagyon nehéz helyzetbe hozta.
„Felmerül a kérdés, hogy elválasztható-e az irodalom helyzete az azt alkotók helyzetétől? Vajon akár a járvány okozta elhúzódó globális krízis miatti mentális, anyagi és egyéb nehézségek közepette hogyan alkotnak, milyen irodalmat »csinálnak« majd? Mennyire hat vissza az irodalomra magára az irodalom helyzete? Remélem, van benne annyi erő, lendület, hogy helyzete stabil marad, van és lesz jövőképe. Másrészt remélem azt is, hogy az alkotásvágyon túl, amit a nagyszerű szerzők remélhetőleg megőriznek, mindazon feltételek is adottak lesznek, amelyek az irodalom – és általánosságban véve a kultúra – életben maradásához szükségesek” – fejti ki Szabó Csilla.
Olvasóként mindenevőnek tartja magát. Szereti a fikciót, a realistát, a szürreálist, a tényirodalmat, a mesét, a több idősíkon mozgó, nagyívű történeteket, amelyekben a generációkat képviselő szereplők sorsa észrevétlen szövődik egymásba, tetteik hatnak és visszahatnak, gabalyodnak, majd kibogozódnak. De izgatják azok a történetek is, amelyekben látszólag „nem történik semmi”, mégis mesteri hangulatot teremtenek. „Egyszerűen zajlik az élet a maga hétköznapi, sokszor kicsinyes, időnként felemelő módján, a látszólag kósza szereplők csak jönnek-mennek, gondolnak vagy mondanak valamiket dolgokról, másokról, önmagukról, de hátborzongató, ahogy ezekből önnön életünkre látunk rá.”
Ha kedvenc kortárs szerzőt kéne választania, akkor Esterházy Péterre esne a választása. „Hatalmas találkozás volt, évekig »ismerkedtünk«.
Habzsolós, felét nem értős, évek múltán újra elővevős, rácsodálkozós, kibontakozós kapcsolat a miénk. Mindenesetre ha nem is az egyetlen, de az egyik legerőteljesebb szerző, akinek a szavai, szójátékai, gondolatai szinte bebújtak a bőröm alá, beépültek a szókincsembe. Mintha sajátom volna.”
Nagyon szereti Darvasi László, Háy János, Bodor Ádám, Grecsó Krisztián, Podmaniczky Szilárd, Borbély Szilárd, Oravecz Imre, Bartis Attila, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa írásait, beszerezte Tar Sándor összes művét, végigolvasta Nádas Péter, Závada Pál nagyívű regényeit. Tompa Andrea elvarázsolta, a Fejtől s lábtól című regényét többször olvasta, újabb és újabb szépségeket fedezve fel benne, de döbbenetes volt találkoznia Szvoren Edina írásaival is.
„Van egy kis termelői piac, inkább egy közösségi tér Badacsonylábdihegyen, a Lábdi Piac, ahol van játszósarok is, időnként mini kiállítás vagy vásári színjáték, na, de a lényeg, hogy van becsületkasszás könyvzsibi is, ahol jó kis köteteket lehetett kifogni. Volt szerencsénk hétvégente találkozni ott többek között Konrád Györggyel, akinek a Szent György-hegyi kötődése ismert. Ő is mindig átbogarászta a könyveket. Még onnan hoztam Kun Árpád Boldog Észak című regényét, ami egészen különleges történet. Bán Zoltán Andrást idézem: »Realista, de mintegy fél méterrel a talaj fölött. Minden mozzanat valóságos, ugyanakkor hajlik rá, hogy másodpercek alatt átforduljon a szürreálisba«.”
Az idei Libri irodalmi díjak jelöltjeire itt szavazhat.