„Mindegyik könyv meglepetés” – Molnár Piroska a Libri irodalmi díjakról

A 2016 óta kiosztott Libri irodalmi díj ma Magyarország legrangosabb, magáncég által adományozott irodalmi elismerése. A közönség március 25-étől szavazhat a 10 döntős műre, amit 156 könyvből választott ki a Libri által felkért 212 szakember és véleményvezér. Sorozatunkban alkotókat, művészeket kérdezünk könyvekről, kedvencekről, trendekről, díjakról. Ezúttal Molnár Piroska Kossuth-díjas színésznőt, a Thália Színház művészét, aki szenvedélyes olvasó.

Molnár Piroska jelenleg Declan Donnellan Színész és célpont című könyvét forgatja, azt megelőzően pedig Szabó T. Anna, Háy János, Spiró György műveivel „végzett”. „Szinte mindent megveszek, ami érdekel, nagy könyvvásárló vagyok – mondja a színésznő, aki már kisgyerekkora óta falja a betűket. – Óvodáskoromban már folyékonyan olvastam, ellestem a betűket a nagyobbaktól, és könnyen ment a tanulás. Emlékszem, az óvodában ültem az óvónéni mellett, és felolvastam neki az újságból a vezércikket.”

Molnár Piroska 1945-ben született. Édesapja a háborúban szovjet fogságba került, ahonnan nem tért haza, édesanyja egyedül nevelte – a Békés megyei faluban, Kunágotán, mivel hiába állt szándékában, Erdélybe nem tudott hazatérni.
Nem volt könnyű gyerekkora: saját házuk nem volt, így mindig máshol találtak szállást, attól függően, a mama épp hol kapott munkát.

Mégis, állapítjuk meg beszélgetésünk során, az olvasás szeretete, a könyvek iránti igény minden körülmény között képes kialakulni.

„Kunágotán egy időben egy idős házaspárnál laktunk a mosókonyhában, édesanyám náluk dolgozott – meséli a művésznő. – A férfi állatorvos volt, nagyon szerettek engem, és megengedték, hogy használjam a könyvtárukat. Elsőként talán a pöttyös-sorozat köteteit olvastam, de ott, az állatorvoséknál befaltam a Mikszáth- és Jókai-sorozatokat – ezek akkoriban sok helyen megvoltak, könyvügynökök házaltak velük tehetősebb vevőknél. Aztán kezdtem komolyabb művek felé fordulni. Arra máig emlékszem, hogy az első könyv, ami igazán nagy hatást gyakorolt rám, Thomas Mann Varázshegye volt, ezt valamikor a középiskolában olvastam. És persze a Háború és béke, amiért szintén rajongtam.”

Molnár Piroska elmeséli, hogy gyerekként az iskolákban zajló akció keretében bélyeget is gyűjtött, amelyet aztán szintén könyvre válthatott be. Édesanyja, bár örült, hogy lánya ilyen érdeklődő gyerek, egy idő után már beágyazta a könyveket, hogy ne találja meg őket, mert megállás nélkül olvasott.

„Az állatorvoséknál felszöktem a padlásra is, ahol aztán újabb könyveket fedeztem fel. Ott olvastam el például a Szegény kisgyermek panaszait Kosztolányitól. Végigsírtam utána az egész napot. Csak jóval később, amikor tanultunk róla, döbbentem rá, kinek a könyve tett rám ilyen hatást ott, a padláson…” A könyvimádat persze más tekintetben sem múlik el nyomtalanul:

„Most meg ott tartok, hogy már azt sem tudom, hová tegyem a könyveket otthon. Selejtezni kéne, de hát az ember olyan nehezen válik meg a könyveitől, hol ezért, hol azért kötődöm egy-egy kötethez” – mondja a színésznő, aki a kortársak közül most leginkább Háy Jánost favorizálja.

„Mindig más az aktuális »mániám«, külön kiemelt kedvencem nincs. Valakit felfedezek, megtetszik, és igyekszem elolvasni tőle minél többet. Volt Dragomán-korszakom, máskor meg Darvasi László, és sok más. De a közelmúltból imádtam Bereményi Géza Magyar Copperfieldjét is. Igazából mindegyik könyv új világ, meglepetés – a lényeg, hogy jól legyen megírva.” Molnár Piroska figyelemmel kíséri a Libri irodalmi díjakat is – mint mondja, megtiszteltetésnek tartja, hogy évről évre felkérik az előzetesen szavazók társaságába. „A mostani tízes listában több könyv is van, amelyikre én is szavaztam előzőleg. Most izgatottan várom, bejön-e valamelyik a jelöltjeim közül.”

Az idei Libri irodalmi díjak jelöltjeire itt szavazhat.

Fotó: Ajkai Dávid