Olyan természetességgel ír a pszichológiáról, terápiás csoportjai történeteiről, hogy könyvei olvasásakor mindenki úgy érzi, kicsit szakértője lett az adott témának. Irvin D. Yalom amerikai pszichiáter A terápia ajándéka című könyvében csaknem fél évszázados praxisának leghasznosabb módszereit gyűjtötte egybe, bepillantást adva sajátos világába, ahol orvos és páciens nagyon közel állnak egymáshoz. A könyv kapcsán Riczu Dalmával, a Mindset Pszichológia tanácsadójával beszélgettünk.

A személyes, őszinte hangnem az, ami a leginkább megfogja az olvasót a pszichiáter-író fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző műveiben. Nem egy elefántcsonttoronyban élő szakember nevelő szándékú beszédei ezek, hanem humoros, mégis mélyre menő, önreflexióban bővelkedő és az embereket is erre biztató írások. A terápia ajándéka azon túl, hogy izgalmas lehet akár pályakezdő kollégák számára is, megejtő olvasmány arról, hogy egy terapeuta mennyire engedheti közel magához páciensét, a szakmai tudáson túl egyáltalán mennyire kell embernek lennie ahhoz, hogy mások lelkével foglalkozhasson, gyógyíthasson.

Weboldalának bemutatkozásában azt írja, hogy a pszichológia iránti érdeklődése a saját életében felmerülő problémák megválaszolásának kutatásával kezdődött. Melyek ezek a személyes kérdések, és milyen problémákkal keresik fel manapság a leggyakrabban? 

Mindig is nagyon izgatott a személyiség kibontakozásának folyamata. Felépítünk egy hitrendszert abból, amit gyerekkorunkban a környezetünk kommunikál felénk, ami különböző arányban tartalmaz pozitív és negatív üzeneteket a világról és önmagunkról. De ki vagyok én ezen a rendszeren kívül? Melyek a saját belülről jövő válaszaim az élet különböző területeire, és melyek azok a belsővé tett gondolatok, amelyek már nem szolgálnak engem? Mi minden lehetek még az életben azon túl, amit eddig gondoltam magamról? Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy alkalmazom magamon a különböző pszichológiai „fogásokat.”

Sok éve nekem is van saját pszichológusom, akihez önismeretre járok. Hozzám pedig a legtöbben önértékelési problémákkal, családi és munkahelyi konfliktuskezelési elakadásokkal, párkapcsolati konfliktusokkal érkeznek.

A Mindset Pszichológia tanácsadó és pszichoterápiás központban arra törekszünk, hogy a pszichológiát minél több emberhez eljuttassuk. Közel 5000 cikkünk érhető el ingyenesen, tehetségfejlesztő csoportokat tartunk, kerekasztal-beszélgetéseken, videókon és podcasteken keresztül próbáljuk a pszichológiát közelebb hozni az emberekhez.

Melyek a leggyakoribb mintázatok, amelyek gátolják az embereket a továbblépésben, és miért olyan nehéz változtatni, elengedni? 

Minden történet más, nehéz általánosságban fogalmazni. A változás nehézségében mégis a már említett saját hitrendszer óriási szerepét említeném. Ez egy mindenkire egyedileg jellemző szemüveg, amin keresztül látjuk a világot. Ha ez a szemüveg sok korlátozó hiedelmet tartalmaz, akkor az folyamatosan akadályokat állít elénk. Mivel ezek régen rögzült gondolatok, tudattalanul, automatikusan irányítják az életünket.

A tanácsadás azért nagyon különleges folyamat, mert úgy láthatunk rá egy másik ember tükrében erre a működésmódra, hogy közben ezért nem fognak minket megszégyeníteni, nem kapunk bántást.

A változtatáshoz első lépésként az kell, hogy ítéletmentesen fogadjuk el a jelenlegi helyzetünket. Ha ez nem megy, akkor megtapasztalhatjuk egy szakembertől, hogy elfogadhatóak vagyunk, aztán megtanuljuk ezt saját magunknak is megadni. 

A terápia ajándékában Yalom visszatérő kinyilatkoztatása, hogy ő nagyon épít az őszinte és személyes kapcsolatra pszichológus és páciense között. Ez némileg ellentmond több terápiás módszernek, ahol az orvos nemigen tárulkozik fel. A legtöbben nincsenek fent közösségi oldalakon, hogy minél kevesebb személyes információ legyen róluk. Ön hogyan gondolkozik erről? 

A saját határaink védelmét általánosságban is rendkívül fontosnak gondolom, nemcsak a segítői szakmán belül. Szerintem sokkal nagyobb figyelmet kéne fordítanunk erre az oktatásban. Ettől függetlenül az őszinteség, a hitelesség és az önazonos megnyilvánulás esszenciája a munkánknak. Mi valóban a személyiségünkkel, a saját tapasztalati csomagunkkal dolgozunk. Hiszem, hogy az emberek azért is jönnek, mert kapcsolódásokra is vágynak, ami nem működhet úgy, ha én nem azt mutatom, aki vagyok.

Yalom azt írja, olyan, mint egy idegenvezető, aki körbevezeti a pácienseket a saját házuk termeiben. Mennyire jellemző ránk manapság, hogy ilyesfajta idegenvezetésre van szükség? Gondolok arra, hányféle terápiás módszer, tréning, coaching van jelen, mintha egy „új new age” korszakot élnénk. Hogyan választhat az ember a bőség zavarában? 

Szerencsére az embereknek egyre nagyobb igénye van erre, a rendelőkben egyre gyakrabban jelenik meg az ötvenes korosztály is. Remélem, hogy lelkünk karbantartása hamarosan olyan természetes lesz, mint a fogmosás. Mint minden tudományág, a pszichológia is komoly fejlődésen ment keresztül a születése óta. Kezdetekben hosszan tartó, analitikus terápiákkal indult, amit azóta rengeteg iskola egészített ki a saját módszertanával. Az olyan sokat emlegetett biztonságos, elfogadó légkört a humanisztikusoknak köszönhetjük, de óriási áttörés volt a kognitív pszichológia megjelenése is, ami a gondolatainkat és azok megváltoztatását állította az érdeklődés középpontjába. 

Egy pszichológus általában több módszerben is jártas. Én azt szoktam mondani, olyan ez, mintha lenne egy svájci bicskánk, ahol mindenki egyénileg választja ki az eszköztárát,

ebből személyes és egyéni hitvallást tükröző munkamódok alakulnak ki, amelyek természetesen a pszichológus személyiségét is tükrözik valamennyire. De valóban rengeteg irányzat van, és az, hogy rend és átláthatóság legyen abban, hogy melyik segítő szakma miben tud támogatást nyújtani, még várat magára. Javaslom, hogy ne sajnáljuk az időt arra, hogy alaposan utána nézzünk egy segítő szakember hátterének vagy módszereinek, mert sajnos sok kárt tud okozni az, aki nem ismeri a saját kompetenciahatárait.

A COVID egyik utóhatásának tartják, hogy az összezártság miatt felszínre kerültek belső családi és egyéni problémák. Megnőtt a páciensek száma?

A járvány kitörése óta jelentősen megnőtt azoknak a száma, akik pszichológiai támogatást kérnek. Én nem a családi problémák felerősödését, sokkal inkább az elmagányosodást, az izoláltságot, a szociális kapcsolódások számának csökkenését látom fő problémának. Nagyon fontos lenne, hogy közösségben legyünk, és érezzük, hogy tartozunk valahová.

Vannak ökölszabályai, tanácsai, néhány pontban összefoglalható tippjei, melyek a legfontosabb dolgok, ha például boldog párkapcsolatot szeretnénk? 

Az egyik legfontosabb elvnek a folyamatos párbeszédet tartom, mert az egyik legnagyobb gond, ha a problémák hosszú időn keresztül kibeszéletlenek maradnak. Ez feszültséget, eltávolodást, értetlenséget, félreértéseket okoz, sokszor éveken keresztül. A kommunikáció saját magam és a másik megértését is segíti, hozzájárul ahhoz, hogy kialakítsuk a saját kapcsolati szótárunkat és megértsük a másik érzéseit. Kell dolgozni azon, hogy megismerjem és megértsem a másik szükségleteit. Sajnos sokan már csak akkor fordulnak szakemberhez, amikor hatalmas a szakadék közöttük. Jó lenne, ha itt is beemelnénk a köztudatba a prevenciót, vagyis a megelőzést, és nem csak akkor kapkodnánk vagy kezdenénk odafigyelni egymásra, amikor a kapcsolat már nem menthető.