Rose Napolitano kilenc élete – Gondolatkísérlet szerelemről, döntésekről és szabadságról

Donna Freitas regénye, a Rose Napolitano kilenc élete egy magával ragadó történet anyaságról, szerelemről, árulásról, karrierről és identitásról. Arról, ahogyan a jövőnket tervezzük, amelybe a sorsunk bármelyik pillanatban közbeszólhat és a legfontosabb kérdésről: vajon képesek vagyunk megtalálni a saját utunkat egy nem tervezett jövőbe?

Egy élet, kilenc lehetséges út

Rose Napolitano sikeres kutató és egyetemi tanár, aki soha nem akart édesanya lenni. Férjével, Luke-kal terhességi vitaminok miatt veszekednek, mert Rose ugyan megígérte, hogy szedni fogja őket, de mégsem tette. A lánykérés előtt Luke kijelentette, hogy sosem akar gyereket, de talán a szülői nyomásra, talán a saját vágyai nyomán meggondolta magát. Rose azonban hajthatatlan. Házasságuk egyetlen kérdéstől függ: melyikük hajlandó engedni?

A regény Rose Napolitano kilenc lehetséges életét mutatja be, egymással párhuzamosan.

A kiindulópont minden életben a terhességi vitaminok miatt folytatott vita, a végkifejlet azonban minden egyes életben máshogyan alakul. „Nem csak a munkám miatt nem akarok gyereket, jól tudod. Azért nem akarok gyereket, mert sosem akartam, és jogom van hozzá, hogy ne akarjak!” – vágja Rose Luke fejéhez az egyik életben. Bár ez az élet a történetben válással végződik, felmerül az a fontos kérdés, miszerint mennyire vagyunk képesek elfogadni egymás akaratát és döntéseit, ha az azzal jár, hogy le kell mondanunk arról, amire igazán vágyunk.

Egy következő életben Rose enged férje unszolásának és megszületik gyermekük, Addie. Ebben az életben Rose teljes átalakuláson megy át, boldog édesanyaként láthatjuk viszont: „Milyen élet lett volna az, amelyben te meg én nem találkozunk? Ha létezik ilyen élet, nekem nem kellene.”

Azonban ez a látszólag boldog élet sem zökkenőmentes, mert bár Luke minden követ megmozgatott azért, hogy édesapa legyen, rejtélyes módon egyre kevésbé vesz részt a gyermek körüli teendőkben. „De vajon valóban ezt tenném? Tényleg képes lennék kibújni a bőrömből azért, hogy hazajöjjön a férjem? Talán. Talán igen. Talán azt kellene tennem.” – olvassuk Rose kétségbeesett gondolatait.

Egy következő életben Rose szintén édesanya, de úgy érzi, csapdába került. Arra vágyik, bárcsak otthagyta volna a férjét ahelyett, hogy megengedte volna, hogy egy gyermek elidegenítse őket egymástól: „Hiszen maga a gyerek az, aki miatt végképp elhidegülünk. És nemcsak Luke-tól távolodom el a gyerek miatt, hanem önmagamtól is. A helyzet sokkal súlyosabb annál, mint amire számítottam: a gyerek önmagamtól is elidegenít.”

Kilenc élet, és ami közös bennük

Rose Napolitano mind a kilenc lehetséges életében megjelenik egy fontos dilemma: vajon képes feladni és újraalkotni önmagát egy teljesen új szerepben, anyaként?

A főszereplő a regény vége felé az egyik életében elmereng azon, mi lett volna, ha. Nőtársaira gondol és arra, vajon ők „gondolkodtak-e már azon, kik lennének most, ha akkor nem az anyaságot választják? Kívánták-e valaha, bárcsak találkozhatnának egyszer azzal a másik nővel, akik lehettek volna, ha akkor másképp döntenek?”

Rose és Luke kilenc életének története érdekes, fontos és tanulságos gondolatkísérlet.

Olyan, a jelenkori, modern társadalmunkat is érintő kérdéseket feszeget, mint döntéseink súlyossága, a felelősségvállalás kérdése és mindaz, ami a szülővé válással ránk nehezedik, ha elköteleződünk mellette. Ez a regény izgalmas utazás mindannyiunknak, akármilyen nézőpontból tekintsünk is a házasságra, az elköteleződésre és a gyermekvállalásra.