Felfoghatatlan, több mint negyven évet kellett várni arra, hogy magyarul is megjelenjen a true crime egyik alapkönyve, a Ted Bundy-mitológia abszolút kulcskötete, Ann Rule legelőször 1980-ban kiadott, majd azóta ötször javított és kiegészített Az idegen mellettem című memoárja.
A szerző, mint azt nem is tagadja, elég sokat köszönhet ennek a könyvnek, így közvetve a világ legnotóriusabb sorozatgyilkosának: gyakorlatilag egész írói karrierjét. Egyszerű bulvárújságíró volt, arról álmodozott, hogy egyszer könyveket is írhat majd, ez a lehetőség pedig végül azért adatott meg neki, mert közelről ismerte Bundyt – ám bűneiről nemhogy nem tudott, de annyira elképzelhetetlennek tartotta azokat, hogy sokáig ki is tartott az ártatlansága mellett.
A könyv legalább akkora részben szól arról, hogy mekkora különbség volt Bundy esetében a látszat és a valóság között, mint amekkora részben az általa elkövetett gyilkosságokról.
Rule és Bundy 1971-ben ismerkedtek meg: mindketten önkéntesek voltak a seattle-i krízisklinika segélyhívó vonalánál, ahová öngyilkosságot fontolgató és egyéb krízisekkel küzdő emberek telefonálhattak be segítségért. Annak ellenére barátkoztak össze, hogy elég különböző élethelyzetben voltak épp: Rule 35 éves volt, négygyermekes anya, épp válófélben, míg Bundy mindössze 24 éves volt, és pszichológia szakra járt a Washingtoni Egyetemen. Ám a közös munkaórák, az együtt elköltött ebédek, a nyugodtabb időszakokban lefolytatott beszélgetéseik mégis összehozták őket – pár évre, ugyanis 1973 vége felé, amikortól már nem dolgoztak együtt, a személyes kapcsolat megszakadt. Rule életére mégis örök bélyeget ütött ez a rövidke időszak.
Pár hónappal később ugyanis Seattle környékét brutális nőgyilkosságok sora rázta meg – az esetek ráadásul nemcsak rettenetesek voltak, de felfoghatatlanul gyakoriak is.
Bundy viszonylag hamar felmerült lehetséges gyanúsítottként, ám a hatóság jó ideig nem vette komolyan a gyanút, tekintettel a fiatalembert övező népszerűségre – és Bundy még évekig folytathatta a borzalmakat. Bundy mindvégig fenntartotta a távoli kapcsolatot Rule-lal, levelezőlapokat küldözgetett neki, és pénzt kért a meneküléshez – hiszen állítása szerint ártatlan volt. A nő pedig évekig hitt neki – egészen az első megkérdőjelezhetetlen fizikai bizonyítékig.
Rule részletesen ír a kételyről és a bizonyosság pillanatáról, valamint az azt követő, soha el nem múlt önvádról és sokkról. Mindeközben természetesen a Bundy-gyilkosságok részletes, felkavaró krónikáját is megkapjuk, bár az én ízlésemnek kicsit sok borzongatással – értem én, hogy ez a zsáner sajátja, de mégis, a könyv stílusa végig a tábortűznél elmesélt rémtörténetnek közben előadott erőltetett huhogásokat és dramaturgiai eszközként használt zseblámafényt idézi. A számos kiegészítés és javítás emellett kicsit csapongóvá tette a könyvet, azokra mégis szükség volt: így került be a könyvbe egy leírás Bundy kivégzéséről, valamint több olyan nő visszaemlékezése, akik szerencsésen megúszták a találkozást Bundyval.
Az érdeklődést végig fenntartó, okos, informatív, izgalmas könyv ez, a műfaj rajongóinak pedig egyértelmű alapmű.
Összességében mégis kudarcra ítélt vállalkozás, mert hiába dokumentál pontosan és érzékletesen mindent, fő célját nem éri el, nem is érheti: hiába tesz meg ugyanis mindent a szerző azért, hogy értelmet leljen mindabban, ami történt, ez lehetetlen. Bundy hiba volt a mintában, egy anomália, a megfejthetetlen, értelmetlen rettenet maga.
Nyitókép forrása: https://kutv.com/
Kapcsolódó cikkek:
