Most egy pillanatra lépjünk túl a Nobel-díjat – és egyébként minden rangosabb irodalmi kitüntetést – illető folyamatos kritikákon azzal kapcsolatban, hogy miként vált a szakmai díj politikai díjjá, és tekintsünk rájuk abban a szellemben, ahogy alapítóik létrehozták őket: az irodalmi alkotótevékenység legmagasabb szintű kitüntetéseiként. Ha így teszünk, egy rendkívül változatos listát kapunk, számos ország még több kiváló szerzőjének életművével, melyek aztán végeredményben csupán egyetlen dolgot jeleznek hűen: hogy az alkotást nem lehet keretek közé szorítani, és hogy a gondolat, a leírt szó jelentősége továbbra sem csökken. Nézzünk is most gyorsan öt példát, öt Nobel-díjas író öt nagyszerű kötetével.
Isaac Bashevis Singer: Régi igazságok és új klisék

Az egész életében jiddisül alkotó Singer ma már nem tartozik a legolvasottabb szerzők közé, időről-időre mégis előkerül még tőle valami, ami igényt tart az olvasók érdeklődésére. A Régi igazságok és új klisék a világhírű regényíró egy másik oldalát tárja elénk: a filozófust. Singertől regényeiben sem állt távol akár oldalakon át töprengeni a zsidó lét szociológiai vagy politikai kihívásairól, itt azonban teret kap arra, hogy 19 esszében kizárólag egy-egy adott motívumot járjon körül egy fikciós történet szorító keretei nélkül. Szó esik tehát a művész modern társadalomban betöltött szerepéről, a cenzúráról, a zsidó életről, a miszticizmusról és az istenhitről is, mely témák mind tovább színesítik a szerzőről korábban alkotott képet.
Abdulrazak Gurnah: Utóéletek
A zanzibári születésű, de évtizedek óta az Egyesült Királyságban élő és alkotó Gurnah 2021-es díjazása abszolút meglepetésnek számított, de közel sem volt érdemtelen. Egyetemi professzorként kurzusain fő kutatási területe a gyarmati birodalmak, főleg Afrika, a Karib-térség és India viszonyainak formálódása, és természetes, hogy származásának kutatásával kiegészülve ez irodalmi alkotásainak is legfontosabb témája. Magyarul elsőként megjelent kötete, az Utóéletek is elsősorban a Német Birodalom XIX. század végi kelet-afrikai gyarmatosítási politikáját helyezi középpontba, azonban egy, a megszokottól gyökeresen eltérő szemszögből, az elnyomottak élményeit használva meséli el e borzalmakban bővelkedő évtizedeket, melyeket a Fekete Kontinens azóta sem hevert ki teljesen.
Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe
A perui író már saját jogán világhírűnek számított, mikor 2010-ben elnyerte a Nobel-díjat. Korai műveivel egyértelműen a mágikus realizmus legnagyobbjai közé emelkedett, Márquez, Cortazár, Borges és Carlos Fuentes mellé, a Nobelt mégis inkább az 1990-es évektől születő történelmi témájú műveinek köszönheti, köztük is elsősorban A Kecske ünnepének. A 2001-es regény a Dominikai Köztársaságba kalauzol, és két idősíkon meséli el Trujillo véreskezű rendszerének bukását és a rezsim főszereplőinek utóéletét. Megrázó erejű, hiteles hangú történet, mely még a valós események után évtizedekkel is kényelmetlen fészkelődésre kárhoztatja olvasóját.
Annie Ernaux: Évek
Önéletrajziság és tömörség, talán e kettő nem mindennapi kombinációjában rejlik 2022 Nobel-díjasának titka. A francia Annie Ernaux minden története önmagából fakadó, memoár jellegű, bátor élveboncolás, mely azonban szerencsére nem tér át a ma divatos, és egyre kiüresedő autofikció terepére. Legátfogóbb regénye talán az eredetileg 2008-ban megjelent Évek, melyben a szerző alig 300 oldalban számol be a XX. század második felének francia történelméről, és helyezi el ebben saját maga és családja élményeit, álmait, vágyait és az országban zajló folyamatokra adott reakcióikat. Mindeközben e töredékes beszámolóban dokumentálja a történelmi események társadalmi hatásait, valamint az életstílus, az attitűdök és az ideológiák változásait, melyek egyént és társadalmat egyaránt átformálnak.
Wole Soyinka: Krónikák a föld legboldogabb népének országából
Az első fekete-afrikai Nobel-díjas, a joruba származású, nigériai Wole Soyinka 1986-ban vehette át a kitüntetést a Svéd Akadémiától és úgy esett, hogy közel kilencven évesen, és majd’ fél évszázad után írt újra regényt, ez lett a 2023-ban megjelent, meglehetősen szokatlan című kötet. Soyinka ebben a kimerítő történetben egy alternatív Nigériát hoz létre, melyben a nemzet politikai és vallási elitjének magas pozícióban lévő tagjaiból álló titkos társaság emberi testrészekkel kereskedik, hogy azokat vallási rituálék során használják fel. A bizarr alapötlet persze csak eszköz ahhoz, hogy Soyinka folytathassa egész pályafutásán átívelő küldetését, és felfedje az országát szorongató hatalmi manipuláció, valamint az államilag gyakorolt és támogatott korrupció fékevesztett tombolását, ezúttal mindezt maró szatírába ágyazva.
Kapcsolódó cikkek: