Mindenki tudja, hogy a szarka: lop. Ősrégi néphit, hogy ez a szárnyas minden csillogó holmit imád. Csór gyűrűt, fémet, csavart, hogy aztán a fészkébe hurcolja őket. Vagy mégsem? Lehet, hogy ez úgy, ahogy van, szamárság? Ezt állítja a Lopnak-e a szarkák? – és egyéb képtelen tudományos fejtegetések című könyv.
A szakirodalomban, írják a szerzők, alig akad olyan dokumentált eset, amely azt bizonyítaná, hogy a szarkák bolondulnának a fényes holmikért. Sőt, miután tudósok csillogó csavarokat, gyűrűket és alumíniumfóliákat szórtak szét különféle helyeken, hogy megnézzék, miként reagálnak a szarkák, kiderült: ezt a varjúfélét nem érdeklik a csillogó tárgyak. De ez nem minden: még félnek is az ismeretlen tárgyaktól, tehát az új dolgoktól, amit egyébként neofóbiának nevezünk.
Rendben, de akkor honnan ered a szarkák rossz híre? A könyv erre is magyarázatot ad. Ez a madár egyfelől valóban ügyes tolvaj, gyakran csen gyümölcsöt, tojást, még kisebb csibéket is. Másfelől egy Rossini-opera tehet arról, hogy ilyen hírbe keveredtek…
Maartje Kouwen, Steijn van Schie és Koen Moons hasonló érdekességekből szedett össze kettő híján ötvenet, hogy Horst Wolter rendkívül élvezetes illusztrációival kiegészítve az érdeklődő közönség elé tárja őket.
Ott van például a széles körben elterjedt tévhit, mely szerint egy felnőtt ember évente nyolc pókot eszik meg alvás közben. Arról, hogy ez a mítosz, illetve a bűvös nyolcas szám honnan származik, csak találgatni lehet, írják a szerzők. Tudományos kutatás ebben a témában nyilvánvalóan nem készült. Akad, aki szerint egy Lisa Holst nevű nő osztotta meg az információt egy magazinban 1993-ban épp annak bizonyítására, milyen gyorsan terjed a hülyeség. Ám igazából Lisa Holst sem beazonosítható.
Akárhogy is: egy póknak, idézi a szakértők véleményét a könyv, semmi keresnivalója a szánkban. Igaz viszont, hogy az ember akarata ellenére olykor le-lenyelhet egy-két rovart – pontosabban rovardarabot. Maradhat levéltetű a fagyasztott brokkoliban, gyümölcslégylárva a ketchupba, pár gramm rovarfej a fügelekvárban. És majdnem biztos, hogy az emberiség egy része már pókdarabokat is elfogyasztott hasonló módon. De ez azért nem ugyanaz, mint a „nyolc pók legendája”.
Anélkül, hogy felmondanánk itt a teljes tartalomjegyzéket, íme néhány további megcáfolt állítás a könyvből:
a mekis burger nem romlik meg, a sok tévézés rontja a szemet, a csótányok immunisak a sugárzásra, az alkohol pusztítja az agysejteket, a macskák a sötétben is látnak, illetve: a vámpírhal beúszik a húgycsövedbe.
A természetről, környezetünkről elmondtak, leírtak, dokumentumfilmekben bemutattak jórészt már mindent. Nehéz újat mondani. Aki ismeretterjesztésre adja a fejét, kénytelen inkább a tálaláson, az információk strukturálásának módján elgondolkodni. Ez a három holland szerző remek formát választott: könyvük jól fogyasztható, jól néz ki, és szellemes.Nyilvánvalóan szem előtt tartották a TikTok-generáció fogyasztási szokásait is: egy-egy témára egy oldalt szánnak, tömören, ugyanakkor szórakoztatóan járva körül az adott kérdést. Az olvasó pedig örül, hiszen miután végez a könyvvel, garantáltan okosabbnak érzi magát, mint előtte.
