A „civilben” részecskefizikus Somfai Anna 2019-ben tárta kiskamasz olvasói elé a Barátságháló-sorozat első részét. Aztán 2020-ban megjelent a Titkok terme, nemrég pedig a harmadik kötet, A képzelet órái. Jól átgondolt, szürreális és szerethető mesevilág – amelyben a főszereplő Lencsi és barátai dolga, hogy megóvják a világot.
Somfai Anna három évvel ezelőtt a Barátságháló című regényével robbant be az ifjúsági irodalomba (verset és prózát 2014 óta publikál). A történet főszereplője Lencsi, aki többek közt barátjával Fülöppel, illetve az (olykor) beszélő macskával, Gyömbérrel különös küldetést teljesít. A barátsághálót szövő kristálylények azzal bízzák meg, hogy segítsen összetartani a világot behálózó barátsághálót. Ez nem is olyan könnyű feladat, mert Kasztór, a rossz útra tért kristálylény éppen ennek szétzilálására és a világ fölötti hatalom megragadására készül.
Végül, a sok nehézség ellenére minden jóra fordul, amiben nemcsak Lencsi bátorsága és talpraesettsége, de a felnőttek segítsége is közrejátszik, valamint a kristálylényektől kapott barátságkristály ereje is.
Somfai Anna az ifjúsági irodalmi elemeket jól adagolva írt izgalmas és titokzatos, gondolkodásra késztető történetet. Ennek folytatása volt A titkok terme, amelyben Lencsi új barátot talál, a misztikus dolgokra hozzá hasonlóan fogékony Mirát; a két lány együtt küzd meg a barátságkristály elrablására készülő ragadozó madárral, majd annak megbízóival, elsősorban Füstös Tükörrel, egészen egy piramis rejtett helyiségéig követve a szálakat.
Az írónő új könyve, a Barátságháló-sorozat harmadik része A képzelet órái címet kapta. Ebben természetesen feltűnik Lencsi, de itt van Mira is, illetve a múltból megismert Fülöp is újra előbukkan. Meg új barátok, segítők – és persze ellenségek. A titokzatos szürke köpenyeseknek ezúttal pont arra az ezüst zsebórára fáj a foguk, amit Mira egy rejtelmes órásmestertől kapott. Különleges óra: eltekerve tulajdonosa ide-oda száguldhat az időben… A történetben más órák is feltűnnek – például egy régimódi könyvesbolt falán függő, ősrégi szerkezet, amelyet „mintha nem is emberek, hanem varázslók, esetleg ügyes kezű óratörpék készítettek volna, vagy minitgoblinok, akik legfeljebb másodpercekre bukkannak fel, és oda-vissza szaladgálnak az időben…”
Bár már a Barátságháló című regény is kiváló volt, Somfai Anna mintha egyre jobban érezné magát ebben a maga teremtette világban. Figurái egyre izgalmasabbak és árnyaltabbak, a történetek egyre szövevényesebbek és fordulatosabbak, a jó és rossz harca, az egyik, illetve a másik oldalon állók küzdelme egyre mélyebb kérdésekre megfogalmazására késztetik az olvasót.
Volt persze honnan örökölni a mesélőkedvet. Az írónő így mutatkozik be kiadója honlapján: „Egy Tolna megyei faluban születtem, erdész unokájaként. Nagyapám gyakran vitt magával erdőt járni, szamócát keresni, esténként pedig az ágyam szélére ült és mesélt.
Soha nem könyvből, mindig fejből mondott mesét, amiből még és még követeltem. Otthon nagyszerű házi könyvtárunk volt. Korán rájöttem, hogy olvasni mindenütt és minden körülmények között jó, padon, pad alatt, strandon, zseblámpafénynél, házibulin és összebújva. Sehová nem indulok el könyv nélkül, hátha akad egy kis idő, amit olvasással meg lehet nyújtani. Ezért is történhet meg velem, hogy néha a város tökéletesen idegen részén, ismeretlen villamosmegállókban találom magam. A történetek nemcsak a könyvekben bújnak meg. Ott vannak egy fakéreg apró repedésében, a villamos csikorgásában, egy nyak köré tekeredő sálban, csak meg kell találni, ki kell nyitni őket. Talán ezért is lettem foglalkozásomat tekintve fizikus, a legkisebb részecskék mögötti valódi történet után kutatva…”
Nem tudjuk, Somfai Anna mit gondol, de mi határozottan úgy véljük, Lencsiék sztorijában bőven van még egy-két kötetnyi, és érdemes tovább kutakodni azok között a részecskék mögött.
