Június elején, az (online) Margó Fesztiválon osztották ki a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum díjait. Kicsit jobban is megnéztük a nyerteseket – először azokat, akik a Péterfy Gergely vezette szakmai zsűri elismerésében részesültek. Figyelem, nyári olvasmánynak is kitűnő tippek következnek!

Ötödik alkalommal hirdettek győzteseket Az év gyerekkönyve-sorozatban, ahol az előző év legkiválóbb műveiből válogatnak. A szakmai zsűri a 12 év alatti kategóriában Zalka Csenge Virág Ribizli a világ végén (Móra Kiadó) című munkáját jutalmazta.

Zalka Csenge Virág különleges tehetség:

igazi, nagybetűs Mesemondó, aki magával ragadó természetességgel és jártassággal mozog a hagyományos népmesekincs darabjai között.

Érti és használja, majd tökéletesen újramondja a régi meséket, úgy használva fel a klasszikus elemeket, hogy azok a mai olvasó számára is átélhetőek és szerethetőek.

„Zalka Csenge Virág igazi mesemondóként nemcsak saját nyelvet teremt, de szabadon is bánik a mesei örökséggel. Két változatból vagy meséből csinál egyet, egy mesetípus különböző variánsait komponálja egyetlen történetté” – jellemzi a Ribizli a világ végén szerzőjének munkamódszerét laudációjában Hansági Ágnes.

Ribizli a kötet egyik hőse, aki az apácazárda ablakából kikandikálva ismerkedik meg a legkisebb királyfival, és a világ végére is eljutva segíti őt trónra. A kötet többi hőse is csupa izgalmas, gyakran rendhagyó fiú és lány, akik a hagyományos magyar népmesekincs kevésbé ismert zegzugaiból érkeznek a mai olvasóhoz. A gyűjtemény kiterjed az egész magyar nyelvterületre, Szigetköztől Székelyföldig, Vajdaságtól Kárpátaljáig, képviselve a magyar nyelvű mesehagyomány lenyűgöző szépségét és gazdagságát.

Igazi, belemerülésre csábító mesekönyv a Ribizli a világ végén, bátran adható kiskamasz kor előtt álló gyermekeink kezébe.

Az év ifjúságikönyv-írója a 12 év feletti kategóriában Huszti Gergely lett Mesteralvók hajnala című művével. Ifjúsági fantasy a javából, külön, sajátos világgal, egészen elsőrangú nyelvhasználattal. Pörgős és magával ragadó szöveg, még akkor is, ha az, amit elmond, nem könnyen adja meg magát az olvasónak.

A sztori dióhéjban a következő:

egykor a mesteralvók viselték az alvás terhét az emberek helyett, akik éjjel-nappal boldogan dolgozhattak és mulathattak.

A Vasháborúban azonban a mesterek végleg elhagyták az embereket… azóta az álomtalan álom szedi áldozatait. Híre megy, hogy a mesteralvók földi maradványait sorra elrabolják, de hogy ki vadászik a csontokra és mi okból, az rejtély. Dakorleonból is nyomtalanul eltűnik a védőszent, ezért a városmester Vulgarus Pokk borkereskedőt bízza meg a feladattal, hogy a közeli Korhos hadseregét hívja segítségül. A csontcsipkéző rend 224. nővére súlyos titkot őriz: ő fedezte fel a védőszent eltűnését, s ezért nagy veszély leselkedik rá. Titokban kell kiszöknie a városból, hogy felkeresse az égi Tamarislánban Ludovik atyát, aki a legenda szerint az utolsó élő mesteralvó. A tizenhét éves Milán visszahúzódó fiú, akit leginkább a hackerség érdekel. Nagydumás haverja ráveszi, hogy egy spam üzenet nyomába eredjenek, ami nem várt következményekkel jár. Miló egy mágikus világban találja magát, ahol nem elég kiállnia a megpróbáltatásokat, de saját, rejtett képességeit is fel kell fedeznie.

Kellően fantáziadús és misztikus? Abszolút az, és mivel tudni lehet, hogy már készül a folytatás, az elvarratlan szálaktól sem kell megijednünk. Huszti Gergely remek fantasyt alkotott, nehéz letenni.

Az év fordítója díjat idén Havasi Attila és Varró Dániel kapta T. S. Eliot Macskák című. Merész dolog, hiszen a híres musical révén világszerte népszerű művet korábban olyanok ültették nyelvünkre, mint Romhányi József (az ő szövegét élvezhetjük a Madách Színházban ősidők óta sikerrel futó változatban), illetve, még korábban, Tandori Dezső, Tótfalusi István vagy éppen Weöres Sándor. Ezzel a kétszeresen magas mércével kellett, írja Győrei Zsolt a HUBBY blogján, a két új vállalkozónak szembenéznie. Amihez, így Győrei,

alkalmasint igazi kandúrmersz és macskaügyesség kívántatik.

És hogy hogy sikerült? Győrei Zsolt szerint nagyon jól: „Akik szerettük már az eddigi fordításokat, és dúdoltuk a Romhányi-szövegeket, most boldog felkacagásokkal és elismerő csettintésekkel esünk egyik doromboló ámulatból a másikba. Olyan magabiztos könnyedséggel osonnak velünk a nem könnyű verseken át, mint fürge macskák a háztető gerincén, de amit látunk, nem csupán holmi háznak, de egyenesen mindennek a teteje. Mindez Axel Scheffler illusztrációival felcicamázolva, a Pagony gondozásában pedig: maga a macska-mennyország.”

Legyünk bár romhányisták vagy javíthatatlan tandoristák, egy ilyen ajánlásnak nehéz ellenállni…

Az év leginnovatívabb könyvének a zsűri a Hogyne szeretnélek! című, Shakespeare szonettjeit Papolczy Péter újrafordításában közreadó kötetét választotta.

Első pillantásra nagyon fura könyv, szerepelnek benne régi, klasszikus fordítások, valamint az eredeti szövegek, de szinte csak azért, hogy ellenpontozzák Papolczy nagyon korszerű megoldásait.

Szonetteket olvasunk, amelyek nagyon mai nyelven szólalnak meg,

utalva olykor korunk celebjeire, jelenségeire is. Merész vállalkozás, hiszen klasszikus, ezerszer bizonyított szövegekhez nyúl. De Tarr Ferenc zsűritag szerint nem vall kudarcot, sőt. „Ha egy mondatban kellene megfogalmazni a Hogyne szeretnélek! innovációját – írja –, akkor azt mondhatnánk: példaértékűen mutatja meg, hogyan érdemes a klasszikusokat a mához eljuttatni.”

A szakmai zsűri az év illusztrátorát is megnevezte. Ő Paulovkin Boglárka, Majoros Nóra Az orrszarvú és a madarak című munkájához készült rajzaiért.

A történet röviden: egy magányos orrszarvú vándorol a szavannán. A társai szép lassan elfogytak mellőle, még az is lehet, hogy ő az utolsó. Ezért barátot keres, aki hasonló hozzá.

Kalandozásai közben társául szegődik két nyűvágó madár.

Vajon együtt sikerül-e igazi barátot találniuk az orrszarvúnak? A sivatag peremén egy hazafelé igyekvő gólya kincsre lel. Vajon miért növekszik a szép kis gyöngy, és kié lehet? A gólya körül egyre több madár tűnik fel, hogy fényt derítsenek a rejtélyre.

Két csoda szép mese, amely Afrika varázslatos tájaira visz. És a kötetben egy az egyben láthatjuk, mit képes hozzátenni, hogyan képes megsokszorozni a hatást a jó vizuális környezet: Paulovkin rajzai szinte önmagukban is megállnák a helyüket, a szöveget hűen követő, mégis egyedi és kimagaslóan művészi stílusuk nagyon sokat tesz hozzá az egészhez. Gyönyörű könyv, öröm kézbe venni.