A könyvkiadók számos módon igyekeznek segíteni abban, hogy a négy fal (vagy a kertet határoló négy kerítés) közé szorult gyerekek és fiatalok jól és értelmesen tölthessék el az ölükbe hullott rengeteg időt. A Kolibri Kiadó például olyan könyveket szedett össze, amelyek az otthontanulásban is használhatók. Első rész.

Különös, kihívásokkal teli időszak ez, írja közleményében a kiadó. Hogy megkönnyítsék az átvészelését, összegyűjtötték azokat a könyveiket, amelyekkel otthon lenni játék, tanulás és szórakozás is egyben.

Elsőként lássuk a történelemmel foglalkozó munkákat! A kiadó egyik nagy vállalkozása volt tavaly Lőrinc László 25 szelfi az Árpád-korból című, Rátkai Kornél és Bertothy Ágnes illusztrációival megjelent kötete. A gyakorló történelemtanár szerző képzelt szelfiken, illetve a hozzájuk kapcsolódó kommenteken, valamint az egyes fejezetekhez fűzött rövid ismertetőkön keresztül rajzolta meg egy-egy történelmi esemény hátterét, folyamatát. De olyan ügyesen, hogy, mint korábban, ebben a cikkünkben írtuk, nagy valószínűséggel

még az Árpád-kor iránt kevésbé érdeklődő mai olvasót is képes lázba hozni.

Árpád vezér, István király, Gizella királyné, Szent Margit vagy épp Gellért püspök ezeken a rendhagyó „történelemórákon” hús-vér emberként jelennek meg: örülnek, sírnak, és persze húzzák egymást. Mindezt roppant korszerűen és a mai nyelvezetnek megfelelően: Lőrinc László diákjai körében külön-külön ellenőrizte, hogy az általa választott szlengkifejezések valóban részét képezik-e a tizenévesek szókincsének.

Végül egy jó hír azoknak, akik már ismerik és szeretik a kötetet: a sorozat következő része, A 25 szelfi a török korból már készül, idén megjelenik!

Addig is irány Görögország, illetve Róma! Frank Schwieger két remek könyvben repít vissza az ókorba. A Zeusz és bandája – Görög mitológia újratöltve, illetve a Caesar és bandája – Római történetek újratöltve (előbbi e-könyv formátumban is létezik) szándéka, hogy kicsit leporolva, a mai olvasó számára is izgalmasan mutassa be a kor, illetve a kor mitológiájának hőseit, történeteit. Ennek érdekében

nem átall nagyon is mai kifejezéseket adni Caesar vagy épp Akhilleusz és Daidalosz szájába,

miközben végig ügyel a történelmi hűségre. Vagyis valóban szórakozva (helyenként harsányan kacagva) szívhatjuk magunkba a tudást szinte anélkül, hogy a könyv fogyasztása közben feltűnne nekünk: mi itt most épp tanulunk. Hát nem ez minden diák vágya?