Négy évszak egy biogazdaság életében, az emberi kreativitást is lepipáló állati találmányok, az éjszakai égbolt megannyi csodával teli univerzuma: három ismeretterjesztő kötet, amely segít eligazodni a világ működésében.
Ki gondolta volna, hogy a szitakötők repülési technikája adta az ötletet a négyszárnyú drónok megtervezéséhez, hogy a hosszúszárnyú bálna bütykös szélű mellúszói ihlették a szélkerekek lapátjait, vagy hogy a világ leggyorsabb vonata a jégmadárnak köszönhetően olyan halk? Bár az ember hajlamos úgy gondolni magára, mint a világ legkreatívabb élőlényére, de számos találmányunk és innovációnk évmilliók óta jelen van az állatvilágban, ráadásul még mindig bőven van mit tanulnunk tőlük, ha valóban fenntarthatóvá szeretnénk tenni életünket.
Az Állati találmányok című képeskönyv informatív és olykor igencsak humoros módon mutatja be, hogy az állatok anatómiája, viselkedése és képességei milyen hatással vannak az emberi találmányok fejlődésére.
Például Sir Marc Isambard Brunel francia származású mérnök, New York főépítésze a hajóféreg alagútépítési technikáját – valójában romboló tevékenységét – alkalmazta a Temze alatt futó első alagút megépítéséhez. Az így megalkotott előfúrópajzs segítségével a munkások gyorsan és biztonságosan, beomlások elkerülésével építhették meg az alagutat a folyó instabil medrében.
Vagy ott van a cápa, amelynek bőre a rendkívüli gyorsaságot lehetővé tevő fürdőruhát, az úgynevezett cápadresszt is ihlette. Bár ezt végül betiltották, miután a 2008-as olimpián és a 2009-es világbajnokságon induló úszók túl sok rekordot döntöttek, és a versenyek nem az emberi teljesítményen, hanem a felszerelés minőségén dőltek el, de a cápabőr típusú „szuperanyagot” az élet más területén érdemes lenne alkalmazni. Nemcsak a repülőgépek és szélkerekek hatékonyságát növelné, de akár a kórokozók elleni védekezés során is sikerrel lehetne alkalmazni.
A kötetből kiderül, az orvostudomány fejlődését szolgálják a tarajos sül szúrós, de antiszeptikus bevonatú tüskéi is: jelenleg is folynak vizsgáltok arra vonatkozóan, hogy a műtét utáni hegek bezárására szolgáló kapcsokat miként lehetne a tüskékhez hasonlóvá tenni, azok így nemcsak a sebfertőzés ellen védhetnének jobban, de felgyorsíthatnák a gyógyulást is. A meztelencsiga ragadós nyálkája is fontos orvosi eredményekhez vezetett: pár évvel ezelőtt ennek mintájára fejlesztették ki azt a sebészi ragasztóanyagot, amely belső sebek, sebészi hegek zárására is alkalmazható.
Egy másik világba, az univerzum szabad szemmel nem látható helyeire kalauzol el az Égi Atlasz című hatalmas kötet.
A szöveget jegyző Lara Albanese és az illusztrációkat alkotó Tommaso Vido Rosin könyve a modern csillagászat legújabb felfedezéseire támaszkodva a csillagképek, a Naprendszer, a bolygók, a galaxisok és az üstökösök titkait tárja fel. Mesélnek a fekete lyukról, a törpebolygókról, a kozmikus ködökről, de megmutatják, hogy a különböző civilizációk, köztük az ókori görögök, a kínaiak és a dél-afrikaiak milyennek látták az égboltot, és hogyan nevezték el az egyes csillagképeket.
Ezt a gyönyörűen illusztrált kötetet hosszú órákig lehet böngészni, tele van izgalmas térképekkel, amelyek megmutatják a krátereket, szakadékokat és tengereket, barlangokat és völgyeket. Rengeteg érdekes információra bukkanhatunk a lapok között: a bolygók személyi igazolványa megmutatja például az átlaghőmérsékletüket – ez -63 Celsius-fok a Mars esetében – vagy a holdak számát (ebben a kategóriában a Jupiter vezet hetvenkilenccel).
De kiderül az is, hogy van krátere a Holdon Keplernek és Mengyelejevnek, a Merkúron Mozartnak, Ibsennek és Ravelnek, vagy hogy az Olympus Mons az egész Naprendszer legmagasabb pontja, háromszor magasabb, mint a Mount Everest. Emellett a kezdő csillagászok megismerkedhetnek a kozmosz legrejtettebb zugait is felfedező obszervatóriumokkal, a Föld műholdjaival, a Nemzetközi Űrállomással, mindezt pedig egy kis csillagászati szószedet egészíti ki.
Egy ideális világban minden étel egy fenntartható, etikus működésű biogazdaságból kéne, hogy az asztalunkra kerüljön, a valóságban azonban nagyon kevés ilyen farm működik a világon. Ahhoz, hogy a mérleg nyelve jó irányba mozduljon el, alapvetően kell változtatnunk a hozzáállásunkon, ennek pedig egyik legfontosabb része, hogy gyermekeinknek megtanítsuk, milyennek kellene lennie valójában a növénytermesztésnek és az állattartásnak.
Ehhez nyújt segítséget A tápláló kert című kötet, amely egy kisléptékű családi gazdaság működésébe enged betekintést. A gyerekek ebből a könyvből nemcsak azt tanulhatják meg, hogyan táplál minket a gazdaság, hanem azt is, hogy miként kéne a gazdának gondozniuk a földet. Szó esik benne a nagyüzemi vagy szabadtartásos állattenyésztés, valamint a bio és nem bio gazdaságok közötti különbségekről, az etikus kereskedelemről, a vegyszermentességről, a fenyegetett fajokról, a beporzók szerepéről, a természetes növényvédelemről és a méhek jelentőségéről. Komoly fogalmak, de nem lehet elég korán megtanulni ezek jelentőségét.
A kötet ablakot nyit a gazdák világára: a gyerekek nemcsak a tányérjukra kerülő ízletes ételek előállításában részt vevő sokféle gazdaságot, de a hozzájuk tartozó eszközöket – gépek, kaptárak, vetőmagok – is megismerhetik.
Hangsúlyosan jelennek meg a könyvben az őshonos növény- és állatfajták, igaz, az eredetileg brit kötet a szigetországban elterjedt típusokat – mint például Rhode Island Red, a Brahma vagy a Plymouth Rock tyúk, a dorset vagy cotswold juhok – mutatja be, ezért fontos, hogy az érintett fejezeteknél a szülők a magyarországi őshonos fajtákat – mint a mangalica, a racka vagy a cigája juh, a szürkemarha – is megmutassák a gyerekeknek.
Tökéletes nyári olvasmány mindhárom kötet, amely nemcsak a kicsiknek, de a felnőtteknek is tartogat izgalmat és tanulnivalót bőven.
